R.Kelényi Angelika legújabb regénye, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent Barcelona, Barcelona egészen Spanyolországig repít minket, és közben a nyár egyik legüdítőbb regényévé válik.

Aki járt már életében legalább egyszer Barcelonában, az pontosan tudja, hogy a város egy különleges ékszerdoboz, a grandiózus épületei legalább annyira rabul ejtik az oda látogatókat, mint az apró kis utcák, Barcelonában egy pillanat alatt eltűnik minden gond, és már az első este az éjjeli forgatagban mosolyogva sétálsz a szádban a Sangria és a paella ízével. Barcelona leírhatalanul könnyed, és vidám, annyira, hogy még akkor sem kapunk dührohamot, ha a 20 perce várt busz végül meg sem áll a megállóban. 

Maga a regény is felidézi bennem a barcelonai élményeimet. A mű egy könnyed, humoros romantikus regény, amelynek különösen a hangulata fogott meg. A történet szerint Caroline Wood, a londoni CBM magazin főszerkesztői asszisztense úgy dönt, megvalósítja egyik nagy ötletét, és egy szakmai úttal egybekötött nyaraláson vesz részt Barcelonában. Leginkább azért szánja rá magát erre az útra, hogy bizonyíthasson a főszerkesztőjének egy olyan bloggal, amelyben utazásait, gasztronómiai élményeit és szerelmi kalandjait is megörökíti, úgy véli ugyanis, hogy a karrierje megérett az előrelépésre. Társkereső oldalon választ spanyol férfiakat magának, azt reméli ugyanis, hogy ez az ötlet hozza meg számára a nagy áttörést. 

A Barcelona, Barcelona remek választás lehet a forró nyári napokra. A szereplők azonosulhatók, a románcok pedig annak ellenére nem válnak erőltetetté, hogy a zsáner kötelező karaktere, a rejtélyes idegen férfi is megjelenik benne. Lendületes, habkönnyű olvasmány, amely remekül visszaadja a katalán főváros hangulatát, a vidámságot, és az élet mérhetetlen szeretetét. Mindemellett a regény képes túlmutatni önmagán, hiszen remek képet kapunk arról is, hogy egy nőnek milyen problémákkal kell szembenéznie, ha már elmúlt 30, és még nem sikerült párt találnia, valamint az álmai sem valósulhattak meg. 

R.Kelényi Angelika tehát ezzel a regénnyel megmutatta, hogy a történelmi regényeken túl is képes jót alkotni. A Barcelona, Barcelona már a borítójával is megnyeri az olvasót, a meleg barna szín a tengerparti homokra emlékeztet, és azokra a sétákra, amelyeket mezítláb teszünk a lemenő nap fényében a Barcelonetán. 

Az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg Helen Hoang legújabb regénye, a Menyasszony rendelésre. Tavaly A szerelem egyenlete a nyár egyik legnagyobb slágerévé vált, a szerelem, az intimitás és az Asperger-szindróma különleges egyvelege Goodreads CHOICE-díjassá tette az írónőt. Legújabb regényében ez a betegség nem csak a már jól bevált recept összetevőivel keveredik, hanem a vietnami kultúrával is.

Az a helyzet, hogy én már A szerelem egyenletét sem tudtam felhőtlenül élvezni. Nagyon szerettem a regény alapgondolatát, az Asperger-szindróma és az autizmus ugyanis rengeteg lehetőséget ad arra, hogy az érzelmek kialakulásának és megértésnek folyamatát mélyen és részletesen ábrázolni lehessen. És a regény már a váza alapján nem vállalt sokat: a jó alapgondolat a romantikus ponyva elemeivel keveredett, nem sajnálva az olvasótól a szexjeleneteket sem. Ettől persze még nem lett rossz a regény, olvasmányos volt, és rengeteg  olyan értékelhető elemet fedeztem fel benne, amely kiemelte a zsáneréből a regényt, és egy igazi must-read darabbá tette. 

Éppen ezért kíváncsian vártam, hogy Helen Hoang mihez kezd az eszköztárával. Látni akartam, hogy képes lesz-e bátrabban használni azokat az elemeket, amelyek egyedivé tették a stílusát, és hogy képes lesz-e kiszakadni a konvencionális romantikus ponyva kereteiből, és valami igazán nagyot és különlegeset alkotni. 

A Menyasszony rendelésre több szempontból is elgondolkodtató olvasmány. Az írónő ugyanis bepillantást enged a vietnami kultúrkörbe. Nem csak azt ismerhetjük meg, hogy a nők miképpen viszonyulnak a házassághoz, és a családhoz, hogy maga a házasság és a párválasztás folyamata miképpen zajlik Vietnamban, hanem azt is, hogy ebben az életszemléletben az olyan betegségek, mint az Asperger, vagy az autizmus, milyen megítélést kap. A nyugati és a vietnami kultúra közötti jelentős eltérések alapvetően eltávolítják az nyugati gondolkodású olvasók jelentős részét a műtől, a regény ugyan megmutatja a a kultúrák közötti különbségeket, és azáltal, hogy belelátunk a főhőseink gondolataiba, egy kicsit közel is engedi hozzánk, azonban a szakadék túlságosan nagy ahhoz, hogy a különbségekből adódó feszültségek feloldódjanak. Hoang éppen ezért a túlfűtött szexualitással próbálja oldani a helyzetet, ami számomra kicsit felemásan sült el. Egyrészt, elgondolkodtató, hogy manapság nők millióinak még mindig az az egyetlen esélye a jobb életre, hogy feláldozzák magukat, és a testüket, hogy egy férfi kiemelhesse őket a nyomorból, azonban ez a túlfűtöttség néha nem talált célt, úgy tűnt, mintha kifejezetten a nagyobb példányszám miatt születtek volna bizonyos sorok.

Ugyanakkor Khai karakterének drámája figyelemre méltó volt. Az autizmus mellett ugyanis az önmagában megalkotott tévhiteket is le kellett küzdenie, és ahogyan egyre jobban próbálkozott, úgy vált egyre kommunikatívabbá. A kommunikáció hiányának leküzdése, az egyre erősödő önismeret, és a folyamat, amely során Khai felismeri és megismeri a szerelmet, és Esme a tanulatlanságból és nyomorból kiszakadva megismeri az igazi világot és kiteljesedik.

Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet. Különleges darab, olykor a screwball comedy filmes műfajának elemeit idézte vissza a regény, a két idegen együtt élésének és egymásra találásának folyamata pedig egy kicsit párhuzamba helyezhető azzal a folyamattal, amit mi olvasók éltünk át, miközben azonosulni próbáltunk egy számunkra ismeretlen kultúrkörből származó nő motivációival, cselekedeteivel. Helen Hoang ismét bebizonyította, hogy nem méltatlanul vált világhíressé, kicsit nagyobb bátorsággal azonban igazán mesterit is alkothatna.

Az #olvassunkkötelezőt kihívás mellett én ezeket a könyveket olvasom el a nyáron. Meg amiket a könyvhéten vettem. És ti mit olvastok a nyáron?

Az Instagram az irodalom és a költészet népszerűsítésének egyik elengedhetetlen részévé vált. Ha kacérkodsz a gondolattal, hogy a műveidet ezen a platfomon is megoszd a nagyvilággal, nézd meg ezt a videót!

Nem is adhatnék frappánsabb címet ennek a bejegyzésnek (ha már egy elképzelt könyvet írok.) Véget ért ugyanis egy rendkívül hosszú és stresszes fejezete az életemnek, új munkahelyem lett, megszereztem a diplomámat, és sok új dolog elkezdett komolyabban foglalkoztatni. Éppen ezért az utóbbi időben a blogon is számos változás történt. Hogy mi vár ránk a jövőben, ezt szeretném most elmondani nektek. Szó lesz olvasásnépszerűsítésről, a YouTube-ról, és még sok, fontos dologról. Személyes tartalommal fűszerezve.

Az elmúlt egy évem rendkívül megfeszítő volt. A munka és az egyetem mellett nem nagyon maradt időm másra, és ez rendkívül megviselt. Ahogy teltek a hónapok, és 2019 egyre gyorsabban pörgette a napjait, egyre jobban elfáradtam, egyszerűen elfogyott az energiám. Nem tudtam száz százalékot nyújtani sehol, ami annyira kiborított, hogy egy idő után már nem is akartam semmit csinálni. (Vagy Micimackót idézve a semmit akartam csinálni.) Persze a nagybetűs felnőttélet ezt nem engedi, főleg a diploma küszöbén, így aztán szépen lassan megváltam mindentől, ami eddig örömet okozott. Az olvasástól, az írástól, és a blogos jelenlétem is a minimálisra csökkentettem.

És ennyi elég is a magánéletemből, ugyanis a blog is jelentős változások irányába lépett. Most, hogy új domain nevet és kinézetet kapott, elkezdtem rendszerezni és átcsoportosítani az elmúlt közel négy év tartalmait. Hosszú folyamat, és még nincs is vége, de legalább nyomon követhetem, honnan indultam, és mennyit fejlődtem.

A fejlődés egy véget nem érő folyamat. A legutóbbi YouTube videómban beszéltem az Egy elképzelt könyv hitvallásáról, amelyet ha röviden meg kell itt fogalmaznom, ez lenne: 

Nem tudtam kevésbé teátrálisabban megfogalmazni. De mit is jelent ez? Hogy a blog, ahogyan talán az elmúlt félév során már megtapasztaltátok, sokkal tágabb kontextusban beszél majd az irodalomról, hiszen számos olyan téma és probléma van, amelyről muszáj beszélgetnünk. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem írok több könyvrecenziót, sőt! Végre megszabadultam az államvizsga nehézségeitől, és az új munkámban több szabadidőm van, így az elmúlt fél év során összegyűlt könyveimet végre elolvashatom. Vettem egy pár könyvet az Ünnepi Könyvhéten is, a videó második felében megmutatom, miket.

És ha már a videóknál tartunk. A jövőben szeretnék sokkal nagyobb energiát fektetni a YouTube-csatornámba, több ok miatt is. Egyrészt azért, mert ezen a területen rengeteget lehet és kell még fejlődnöm, ami új kihívást és örömet okoz, másrészt pedig azért, mert vannak olyan, eddig szövegesen megfogalmazott témák, amik képekben, videókban sokkal átélhetőbbek.

A YouTube csatornán rendszeresebben jelennek majd meg tartalmak, három főbb témában:

• Irodalomóra+: különböző segédletek és kötelezők értelmezései, valamint minden, ami az irodalomórával vagy oktatással kapcsolatos,
• Kultúrvlog: ezek többnyire beszámolók lesznek különböző kulturális eseményekről, esetleg olyan utazásokról, amelyek során én magam is egy új kultúrát ismerek meg,
• Szórakozás: ennek a témakörnek még nem adtam nevet, a lényege, hogy kicsit humorosabban közelítsünk meg egy adott irodalmi vagy kulturális témát (esetleg görbe tükröt állítsunk?)