Ál

Írta: - szeptember 09, 2015

megunt monoton ritmusok mint lüktető szív zörejként harsogó
kopogó cipőkkel tapos rajtad az élet
azt hinnéd több lehetsz mint szolga mert megannyi álmod közül épp azt dédelgeted
amelyik mételyként marja ki az agyadból a realitás gyökereit és a lyukakba fészkelt
boldogságmadarak is messze szállnak ha elkapja őket az igazság vihara
lehetnél Elenaor Rigby az is vagy talán egyedül
egyedül a nagyvilágban a poharadban a remény alkoholként bódít
hiszed még hogy más vagy?

nincs különbség
az ember akkor is ember ha feje felett bomba robban
vagy ha fanyarú arccal a konvenciók gyártósora mellett maga is prototípussá válik
 harsogva a az emberiség használati útmutatójának félrefordított szavait
hamis istenhez mormogva álszent imáját megváltásért könyörögve
miközben szemei puskagolyókká válnak

éjjeli álmod egy ég őrzi
minden koszos ruhában a porban ülő koldussal
akik kopott cipőben kajtatnak álmaik zsákutcájában
a spirálként kanyargó sárga úton
a végtelennek tűnő szürke hétköznapok kopár mezein
átvágva minden kerítést egy elképzelt élet múzsájának
negédesen hívó szavára
kivert kutyák

bombaként robbanó gyűlölet egy süllyedő hajón mosolygó kapitány
raccsoló parancsára mottóvá váló hazug igét hirdet
pappá válik a hazug csaló
lélekkurozsló





Olvasd el ezeket is!

0 Comments

Szólj hozzá!

Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!