I.

Szerelme kínzón égető, lángoló
dallam, szavai mögött szürke hamu száll,
szemével életre kelt múzsát mustrál,
érintésével örökre hozzá láncoló

rabbá vált kedves parancsra táncoló
bábbá változott. Szeret ő, mert muszáj,
üres szava mögött szürke hamu száll,
lelke  mélyén tomboló pokol lángoló,

mert álarca régen csontjára égett,
és maskaráját sem tudja már levenni,
minden bűne tiszta, szenved, mert vétett.

Sulykold csak belé, hogyan kell szeretni!
Mert nem jár mindenkinek egyforma végzet,
de magunkat mélyre kell temetni.






Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések