Lírai önmegtartóztatás

csöndesen kiradírozni a szavakat

hogy a rímtelen gondolat nyersen

szürke gombokat fessen

az i-re pont helyett

éppen most kellett

letenni a szakadt húrú lantot

reszkető kezekkel lapot kitépni

tűzbe dobni hagyni elégni

néma sikollyal 

éppen most kellett

letenni a szakadt húrú lantot

írni?

szavakkal tovább nem bírni

nem lehet sírni

vége a dalnak

alaktalan alakot öltő művészet

(kontár)munkát kíván

meztelenre festett szöveged 

magzatburkát az arcodra kenheted

mit akarsz te hitvány?

írásból megélni?

szótekerő a kifacsart életed

művészetté válik

az én mint nap és hold

én a rímpár mely össze nem passzol

én a hang a dallam a  szó

ki én vagyok most ki én voltam akkor

mikor a szó hópelyhekként szállt a költő 

gyűrött papírjára 

mikor a raccsoló szavalta a Nemzeti Himnuszt

és a kórus dallamot dalolt

 de éppen most kellett

letenni a szakadt húrú lantot

megcsalás

hazug hazug hazug!

miért költő már a költő

ha nincs aki hallja

a múzsa énekét?

nem látod már a rímbe faragott szobrot

mely titkolt vallomást mondott

állóképbe takarva

nem kell ma semmi szerkesztes

nem kell ekezet sem pont

nem kell nagybetű se ritmus

torold az ars poeticat

ezahuszonegyedikszazadtizenotodikeve.

és éppen most kellett

letenni a szakadt húrú lantot