elképzelem a békét

kifakult az értelem már rég minden mozzanatból
halvány nyoma sötét árnyékba borult könnycsepp
ami nehezen gördül végig az arcokon

olyan rég mondták el a béke három szent szavát
régen volt menedék anyánk meleg méhe
anyatejjel szívtuk magunkba a gyűlölet savas levét
mely mint íztelen méreg áradt vérünkkel
 beleivódva halálra ítélt sejtjeinkbe

a rohadás ült ránk
előbb anyánk kurvává lett
majd ahogy megkérdőjeleződött az isteni lét
a kettészakadt világ szakadékában ücsörgő vak
talált egy fegyvert
és erőszakos öngondoskodással simított egyet gyermek ártatlan bőrén
majd a lila foltok nyomán térképet festett maga elé

mezítláb indult álmai sötét útján
láncra vert jó ízléssel 
lenyelte orgazmusa keserű piruláját
hogy megváltást keressen a nem létező egység 
megnyilatkozásaiban


miközben képzelt vajas kenyerek 
forró levesbe merülve tengeralattjáróként 
suhantak végig a sárga tengeren
és egy perc múlva minden vérben ázott
...................................................

elképzelem a békét
szagtalan virágnak
csíktalan méhnek mely úgy porozza be az embert
hogy a színtelen világban tüsszentő csintalan kisfiú 
napsütésben is lásson szivárványt
hogy minden kurva feloldozást kaphasson
mert bűnös lelket szült a földre
hogy a reszkető lélek a sarokban feloldozást kapjon
hogy a rothadó fogakkal húsba maró gyűlölet tűnjön el örökre
hogy az ember ember maradjon










Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések