Fogadalmad hangjai



Papírra írt tanácsot,
Józanul ki halászott
reményektől hemzsegő
újévbe csöppentünk.

Tűzijáték fényében,
Fogadalmak képében,
Imád nem vált valóra,
Eltelt egy esztendő.

Tükörképed úgy maradt,
Az élet előre haladt,
De minden szürke pillanat,
Hamuként szállt reád.

Ma újabb próbát teszel,
Mindent komolyan veszel
de meddig bírsz kitartani?

Nem változol, mert nem moccansz,
 Mert a célban megtorpansz,
És így válsz semmivé.

Csöndesen nézed magad,
Mint egy halovány árnyék,
Állsz a sötétben.

Tégy valamit!
Hívj valakit!
Légy te új önmagad kovácsa!

Elmormogott remények
Szóként milyen keménynek
Tűnnek ha végre eldöntöd,
Mától megváltozol.





Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések