VISSZALAPOZÓ: Egy szomorú férfi vallomása

A szívem megbocsátásért dobog.

halkan pulzál a szerelem.

folyik  a vér.

újra dobban a szív

ívbe feszülök körötted.

csókokat szórok mögötted

bárhogy szidsz, bárhogy bántasz

a szerelmemnek te nem ártasz.

túl bolond az érzés,

mely makacsul ás mély gödröket

és hajt el bárgyú ökröket

a szerelem országútján

sok a kátyú bennem

mit is kéne tennem?

az árnyalatok keverednek

nemi szervek merevednek

ha csak rád gondolok

elcsesztem.

nem fogtam meg a tökéletességet

nem rajzoltam mosolyt arcodra

keserű a száj.

A lelkem ostorral vert

disszidált a boldogság

a gyönyör sóhajai máshol zengték

a szerelem himnuszát

rút szörnyek verték

szét a szivárványt

szilánkjai a sárba fúródtak.

ráléptem, jól megtapostam

a jó érzést mardostam 

a lelkemben.

Azt hittem, nem kell

hogy te csak egy kolonc vagy a nyakamon

ami élvez, ha dugják,

de ha lelked rúgják

a gyászjelentést súgják

a fülembe

a szerelemnek vége

Mi jár a fejemben?

elcsesztem...

2014-ből