Mindig azt mondták, túl sokat gondolkodom.
Talán ezért sütnek a fejemen tükörtojást, és talán ezért
vagyok én a kazán a hideg téli napokon. Az én agyam ugyanis folyton forrong,
sistereg, rotyog, fő, leég. Mint egy energiaközpont, termi a hasznosításra váró
áramot, gázt, vagy akármit. Nem kellett a rezsicsökkentésért örvendeznem,
hiszen a szükséges energiát mindig megtermeltem magamnak.
Egyszer az az agyam találkozott az adóhivatallal. Sok
szemüveges pacák vizslatta, miből élek, majd jól megbüntettek, amiért a
szellemi többlet után nem adózom eleget. De előfordult súlyosabb eset is.
Egyszer a telefonom töltőjét kerestem, hiába. Az agyamhoz csatlakoztatva
azonban képes voltam a hívásfogadásra, a kényszeres Messenger-használatra, és a
napi termés betakarítására a kedvenc farmos játékomon. De történt olyan is,
hogy egy hasonlóan forrongó, többletenergiát termelő, koponyakitöltő masszával
találkoztam, ami azért volt különleges, mert az agytekervényeket mindenféle
kiálló horgok és kampók tartották egyben, így akarva-akaratlanul,
összekakaszkodtunk.
Vitatkoztunk, ordítoztunk, majd a túl sok energiától
koponyánk egyszerűen felrobbant.
Azóta sapkát hordok hideg napokon.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!