Ha az anyám
egy ékszer lenne,
nyakamon
hordanám szeretete ékkövét.
A vöröslő
medál közepén visszatükröződő arca
könnyet
fakasztana az irigy szemek gyűlölködő sivatagában,
és én
kihúzott háttal követném unalomig ismételt
jótanácsait.
De lehetne
ám kézikönyv az élethez,
vagy egy
állandóan simogató kéz,
az
örökkévaló igazság,
a szépség
faragott mellszobra,
a
feldarabolhatatlan egész,
az alfa és
omega,
és a
csöndben növekvő félelem.
De ha az
anyám idegenvezető volna,
biztosan
eltévednék útjaim során,
hiszen ő az
egyetlen, aki képes jobbra
kanyarodni az egyenes úton.
Ám ő az
egyetlen, aki ismeri minden titkom,
és lelkem
labirintusában ő terel a helyes irányba.
Ha az anyám
mindig élne,
Magammal
vinném őt a világ végére,
hogy együtt
nézzük életünk filmjét,
és közös
könyvünk üres lapjait
nevetséges
történetekkel irjuk tele.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!