a semmiben olyan jó lenni

megkövesedett magzatburokban úszkáló lélek

életigenlő mentalitásást furcsa gondolatok zavarták meg

agyonrágott szavak sétálnak klisészőnyegeken

hiszen „minden megoldódik” mondják ők

majd egy vállvonással átnéznek a kopaszodó fej felett

minden a semmiben egész

hiszen a semmiben nincs se kezdet se vég

és harcolni sem kell

hiszen nincs közegellenállás

csak a véget nem érő üresség

ami horizontba nyúlik valamilyen vastag lepelként

minden lényegtelen dolgot eltakarva

hiszen a semmiben nincsen fontos

sem felesleges

a semmiben én vagyok

és én sem vagyok

csak a megkérdőjelezhetetlenül ki nem mondott szavak

és a le nem írt jövő

nincs predesztinálva az élet és nem húzzák keresztül

a terveid egy tollvonással

nincsen univerzum nincsen háború sem béken

mert nincs ember aki a semmit kiállná

és mégis mekkora tömeg kígyózik a nihilben

mintha a világegyetem egésze csak semmiben lebegő

 tartalom nélküli

alaktalan forma volna

az én üres tekintetem a te semmid

a te érzelemmentes mosolyod az én nincstelenségem

hiszen a semmiben állva nincs aki szeressen

nincs aki az isteni gondviselésről papoljon

és nincs olyan aki azt mondja „minden rendben lesz”

hiszen a semmiben olyan jó lenni

hogy az egyszemélyes világegyetemet egy atommagba is sűríthetném.