megkövesedett
magzatburokban úszkáló lélek
életigenlő
mentalitásást furcsa gondolatok zavarták meg
agyonrágott
szavak sétálnak klisészőnyegeken
hiszen „minden
megoldódik” mondják ők
majd egy
vállvonással átnéznek a kopaszodó fej felett
minden a
semmiben egész
hiszen a
semmiben nincs se kezdet se vég
és harcolni
sem kell
hiszen nincs
közegellenállás
csak a véget
nem érő üresség
ami
horizontba nyúlik valamilyen vastag lepelként
minden lényegtelen
dolgot eltakarva
hiszen a
semmiben nincsen fontos
sem
felesleges
a semmiben
én vagyok
és én sem
vagyok
csak a
megkérdőjelezhetetlenül ki nem mondott szavak
és a le nem írt
jövő
nincs
predesztinálva az élet és nem húzzák keresztül
a terveid
egy tollvonással
nincsen
univerzum nincsen háború sem béken
mert nincs
ember aki a semmit kiállná
és mégis
mekkora tömeg kígyózik a nihilben
mintha a
világegyetem egésze csak semmiben lebegő
tartalom nélküli
alaktalan forma
volna
az én üres
tekintetem a te semmid
a te
érzelemmentes mosolyod az én nincstelenségem
hiszen a
semmiben állva nincs aki szeressen
nincs aki az
isteni gondviselésről papoljon
és nincs
olyan aki azt mondja „minden rendben lesz”
hiszen a
semmiben olyan jó lenni
hogy az
egyszemélyes világegyetemet egy atommagba is sűríthetném.
0 Comments
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!