(ön)uralom

csóktalan érintésekbe savanyodott
halvány gondolatok árnyékaiba olvadt
kimondatlan szavakat ír az élet
elgörbült mosolyokba tört ceruzáját
vágyakkal hegyezi ki

meztelen testek köré fonódva
forró tekintete a távolba réved
ritumusok és sóhajok foszlányait dúdolva

elfelejtett dalok
az érzékek viharában
csavargó lelkek között


önuralom nélkül él a mának


Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések