áthallástalan

visszarántott viszont látott

ott

ahová ő visszavágyott

pont

ahol ő búcsút mondott

én ott ragadtam

ott

mezítláb a pocsolyában

bőrig ázva a hidegben

vég

nem közlegett

mert az élet vége

hétvégén nem esedékes

azt

mondta valaki ott a sarkon

hogy áthallások nélkül az élet minden

formájában végtelen

és

hogy a fizetésnap olyan luxus

amit az ember csak egyszer él meg egy hónapban

olyan

mindegy

mi történik

mert az élet ugyan halad

de

a sárban ragadva

a szoborrá dermedt emberek

lelke is ott marad

ezt

mondta a fogatlan

a kocsmában

a hitelre vett bora mellett

majd a másik

elhúzta utolsó nótáját