Éjjeli merengő

Éjjel merengő éjjeli merengő. Van ennek értelme? 

Zseblámpa, egy könyv a párna alatt, álmatlanság. A szuszogó háznak csak az eső nem hagy nyugalmat. Meg a távolban elhaladó járművek, de ezek már annyira elhalványulnak a folyton budira járó álmában beszélő férj mellett, mintha egy radírral a képzelt foltokat törölnénk le a papírról. 

Álmatlanság. 

Nosztalgia, maratont  futó gondolatok végtelennek tűnő sora halad a végtelenbe húzott célegyenes felé, dübögve, visongva, szuszogva, a győzelem  után vágyakozva, az idegszálakon. Mindennek csöndesnek és békésnek kellene lennie, tökéletes ösztönlénnyé kellene fejlődnünk, hiszen alvás közben csak az ösztöneink tartanak életben, miközben... kikapcsolunk. 

Teljes öntudatosság.

Sosem állnak meg. Hadsereget szervezve indulnak meg. Vannak, akik álomnak nevezik őket, a torz arcokat, a görbe házakat, a meztelen testeket, és a repülő majmokat. Láttam már ilyet a tévében, bár a majmot ceruzával rajzolták.

Éjjel merengő éjjeli merengő a bagolyhuhogást hallva denevérszárny csapkodását látja a feje felett. Ezek az állatok nem némák?

Ha most elalszom, még öt órát is pihenhetek.

A horkolás a világ legidegesítőbb hangja. A forgolódva horkolók kórusát gépzenésítve akár a diszkók is játszhatnák. Persze, ha a fűnyíró vagy a flex hangját már megunták.

A nagyapám pont ezen   a napon halt meg, nagyjából ezidőtájt. Már a hangjára is alig emlékszem.

Kenyeret kéne venni holnap.

Az álom olyan illúzió, amely elhiteti az álmodóval, hogy az egyénnek nincsenek korlátai. Ha a szabadság csak nem létező helyeken érhető el, az elmond valamit az emberi természetről.

Álmatlanság.

Éjjel merengő éjjeli merengő...