A mai napon a villamosok még a
szombati napok menetrendjéhez képest is ritkábban közlekedtek. Volt idő tehát a
karácsonyi ajándékokkal megpakolva ácsorogni az Astorián, ami egyébként egy
különleges hellyé változott ma, az emberek ugyanis nyilvános üzeneteket hagytak
egymásnak, amit a saját gyomruk tartalmával vetettek a járdára.
Egy kislány az édesapjával
várakozott kedvenc sárga villamosomra. Lerítt róla, hogy elvált szülők egyetlen
gyermeke, a kislány kitörő örömködése legalábbis az aktuális láthatás
kezdetéről tanúskodott. Miután körbetáncolta az édesapját a We Wish You a Merry Christmast énekelve,
az apját új barátnőjéről kérdezte. A férfi arcán már nyomot hagytak a családi
drámák, de fiatalabb barátnője karjában enyhültek azok a ráncok.
-Mit meséljek róla?- kérdezte az
apa.
-Mesélj arról, hogy milyen-
felelte a kislány kíváncsian.
Valamit mesélt arról, hogy most
őt szereti, mert az emberekkel ez időnként megtörténik.
-De engem szeretsz a
legeslegjobban a világon?- kérdezte ez után a kislány.
- Igen- válaszolt az apa
megnyugtatóan mély hangján.
Közben berobogott a rozzant villamospótló,
amit egyébként a kijelző egyáltalán nem jelzett. Az öreg bácsik felháborodását
a sofőr egy vállrándítással lerendezte, mert hát ugyan miért kéne neki
elmondania, hogy miért akadozik ma a szokottnál is jobban a közlekedés, és hogy
honnan szalajtották ezt a rozzant öreg buszt.
A kislány az apukájával szembe
ült le, háttal a zúgolódó bácsiknak, akikhez hamarosan néhány bevásárlókocsival
felfegyverkezett néni is csatlakozott. Hiszen a piacról időben haza kell érni,
mert jönnek a Molnárék ebédre. A sofőr mit sem törődve ezekkel a mély
problémákkal elindult a lámpa sárga jelzésére, valamiért ő is nagyon sietett.
-Mikor te nem voltál, akkor
anyádat szerettem a világon a legeslegjobban- folytatódott a beszélgetés a
kislány és az apja között.
-De amióta megszülettem engem
szeretsz a legjobban- mondta a kislány nyomatékosan.
-Igen, de lehet, hogy lesz még
két-három kistestvéred- mondta az apa, kicsit talán ijesztő hangon. –És az is
lehet, hogy mind mástól születnek majd.
A kilány megbotránkozott. Talán
hét évesen olyan felfoghatatlan az a tény, hogy az ember nem csak egyetlen párral
éli le az életét. Hogy az emberek olykor nem abban találják meg azt, amit
keresnek, akiről azt hiszik, hogy a legeslegjobban szereti.
-De akkor is engem fogsz a legjobban szeretni, mert én
vagyok az első- zárta le ezt a beszélgetést a kislány fölényesen, majd a
következő megállóban leszálltak a zúgolódó önjelölt politikusokkal együtt
.
Ez eszembe juttatta a saját szakításomat. Néha ez az
emberrel még az előtt megtörténik, hogy kimondaná a végszót. Néha az együtt
töltött idő lassan csak üres megszokássá válik, és minden kimondott szeretlek
után csak azt gondolod, hogy bár ne neki
mondanád. Hogy néha csak az a vágyad, hogy felrobbanj belülről, hogy egyetlen
érintés is megbolondítson, és hogy minden percben úgy érezd, történik valami.
Talán az apa is erre gondolt a kislány őszinte
megbotránkozása közben.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!