A Tarandus Kiadó jóvoltából jelent meg Kamila Shamsie történelmi regénye, az Istent a kőben, amely egy sokak számára ismeretlen világba kalauzol bennünket, és a különös keleti utazás közben nemcsak a múlttal és a jelennel, hanem a forrongó eszmékkel és az első világháború kegyetlenségeivel is megismerkedhetünk.

Megmondom őszintén, ez egy olyan könyv volt, amit csak második nekifutásra sikerült végigolvasnom. Nem azért, mert rossznak ítéltem, sokkal inkább a mű hangulata miatt. Kamila Shamsie nagyon lassan építi fel a történetet, miközben egy kissé nyomasztó, múltba révedő atmoszférát teremt, ám a múlt jelenléte nem nosztalgikus teázgatva beszélgetős, sokkal inkább elérhetetlen, már-már misztikus. A főhősnőnk, Vivian Rose Spencer régészként egy fejék után kutat az Oszmán Birodalomban, amelyet még Dareiosz ajándékozott egy Szkülax nevű férfinek a neki tett szolgálataiért. Azonban a történet tovább fokozódik. Vivian csak egy nyarat tölthet kutatással, vissza kell térnie Angliába. Közben kitör az első világháború, ahol ő nővérként teljesít szolgálatot. Ez mindent felülír. Úgy tűnik, mintha a háború soha nem érne véget, ami egyre távolabb keríti őt az álmától, és a szerelmétől, Tahszin bejtől is. Azonban kap egy levelet, aminek nyomán Pesavárba kerül, ahol elénk tárul a múlt minden különlegességével együtt.

A történet azonban nem ragad meg ennyinél. Az elérhetetlennek tűnő szerelem, és Vivian egyenjogúságért tett erőfeszítései mellett Kajjam és Nadzsíb epizódjain keresztül azonban  a háború hatásairól is képet kapunk, ugyanakkor a nők helyzete és emancipációs törekvése egy új, vallási ideáktól és hagyományoktól túlfűtött helyzetbe kerül, melyet egy férfi nézőpontjából is megismerhetünk. Az Istent a kőben éppen emiatt a komplexitás miatt képes túlmutatni a zsánerén, hogy nem elégszik meg azzal, hogy feltárja a múltat, a legpontosabb képet kívánja adni a jelenről is, ahol az eszmék, törekvések magukkal ragadják az embert, és könnyen egy végzetesnek tűnő spirálba keveredhetnek.

Az Istent a kőben azonban mégis tart két lépés távolságot a regény és az (európai) olvasó között. Hiszen számunkra a Dareiosz király, és korszakának történelme távolinak, elérhetetlennek tűnik, az átlagtudásunk egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy ezeket a múltbeli történéseket, legendákat tökéletesen megértsük. Éppen ezért a mű valamiféle mesevilágba repít, amely akár a jelen menekülőútvonala is lehetne. Mindettől függetlenül a jelen tragédiái, a szereplők motivációi teljesen átélhetővé válnak, és talán éppen ez a kettősség képes magával ragadni az olvasót.