Sienna Cole és Laura Porter első
közös könyve, a Száz évvel utánad a múltban és a jelenben egyszerre keresi az
utat a szívhez, miközben valamiféle furcsa, rózsaszín ködben lebeg a történelem
eseményei, a jelen drámái és a mindennél erősebbnek tűnő szerelem lenyomatainak
határain.

A regény több szállal dolgozik,
amelynek az a következménye, hogy keveri a levélregény és a napló
sajátosságait. Mivel Kate naplója önmagában kevés lett volna felvázolni a
történetet, betekintést nyerhetünk a múltbéli szál főhősének önmagának szóló
soraiba is, Ciaran és első szerelme, Mia levelezésébe is, arról nem is
beszélve, hogy a regény második felének vezérszála egy e-mailezés Kate férje,
Simon, és szeretője, Naomi között. A múlt és jelen kapcsolódik, Kate és Ciaran sorsának hasonlósága végig ott lebeghet az olvasó előtt. Furcsa, izgalmas elegy
ez, a régi bútorokkal berendezett lakásban, virtuális sorok között a múltba, az
idillbe merülve. Ciaran sorait olykor Jane Austen is megirigyelte volna, a
szerzőknek sikerült egy olyan nyelvezetet találni a számára, amely nem megy át
felesleges archaizálásba, és éppen annyira érzelmes, hogy nem érezzük, hogy
túlcsordulna a pohár. Ez éles kontrasztot hoz létre egyébként Kate házasságának
ábrázolásában. Hiszen Simon nem romantikus alkat, ráadásul, ahogy az idő telik,
és kapcsolatuk egyre nagyobb válságba sodródik, hűtlenné válik.
Sienna Cole és Laura Porter jól ráéreztek
arra, hogy milyen ütemben kell nézőpontokat váltani ahhoz, hogy a történet
végig izgalmas maradjon. Ugyan a szereplők stilizáltak, és ugyan a jellemük
fejlődik, a motivációk mélyebb okaira csak felületes választ kaptunk. Ez
azonban mégis feloldódik a történet közegében, hiszen korokon átívelő, nagy erejű
érzelmekről olvashatunk, amelyek arra is képesek, hogy a megfelelő útra
sodorjanak egy életet.
Összességében a Száz évvel utánad
könnyed romantikus olvasmány, amit leginkább egy borongós tavaszi délutánra
ajánlanék. Remek korképet kapunk a 19. század második feléből Ciaran
írásai
által, akinek sorsát egyébként balzaci fejlődéstörténetként is jegyezhetnénk.
De a szerelem és a házasság természetéről is remek képet kapunk, noha a
legmélyebb poklát csak felületesen éljük át. Mindenesetre mi magunk is
elmenekülhetünk a szürke hétköznapokból egy vágyott kor romantikájába.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!