Sienna Cole és Laura Porter első közös könyve, a Száz évvel utánad a múltban és a jelenben egyszerre keresi az utat a szívhez, miközben valamiféle furcsa, rózsaszín ködben lebeg a történelem eseményei, a jelen drámái és a mindennél erősebbnek tűnő szerelem lenyomatainak határain.

A történet szerint Kate a férjével Londonba költözik, abban a reményben, hogy a környezetváltozás majd a családalapításban is a segítségükre lesz. Kate ugyanis nagyon szeretne már kisbabát, azonban az embert próbáló erőfeszítések ellenére sem tud teherbe esni. Miközben életének eme tragikus szálát próbálja kiegyenlíteni, lelkesen újítgatja új otthonát, amely pincéjében egy régi levelezést talál a 19. századból. A francia nyelven írott levelek teljesen megbabonázzák Kate-et, aki mindent meg akar tudni azok íróiról, a szerelmesek sorsáról. Nyomozása menedékké válik, ahová mindig elbújhat a fájdalmak elől, azonban egy ideig nem is sejthette, hogy az élete milyen gyökeres fordulatot vesz.

A regény több szállal dolgozik, amelynek az a következménye, hogy keveri a levélregény és a napló sajátosságait. Mivel Kate naplója önmagában kevés lett volna felvázolni a történetet, betekintést nyerhetünk a múltbéli szál főhősének önmagának szóló soraiba is, Ciaran és első szerelme, Mia levelezésébe is, arról nem is beszélve, hogy a regény második felének vezérszála egy e-mailezés Kate férje, Simon, és szeretője, Naomi között. A múlt és jelen kapcsolódik, Kate és Ciaran sorsának hasonlósága végig ott lebeghet az olvasó előtt. Furcsa, izgalmas elegy ez, a régi bútorokkal berendezett lakásban, virtuális sorok között a múltba, az idillbe merülve. Ciaran sorait olykor Jane Austen is megirigyelte volna, a szerzőknek sikerült egy olyan nyelvezetet találni a számára, amely nem megy át felesleges archaizálásba, és éppen annyira érzelmes, hogy nem érezzük, hogy túlcsordulna a pohár. Ez éles kontrasztot hoz létre egyébként Kate házasságának ábrázolásában. Hiszen Simon nem romantikus alkat, ráadásul, ahogy az idő telik, és kapcsolatuk egyre nagyobb válságba sodródik, hűtlenné válik. 

 Sienna Cole és Laura Porter jól ráéreztek arra, hogy milyen ütemben kell nézőpontokat váltani ahhoz, hogy a történet végig izgalmas maradjon. Ugyan a szereplők stilizáltak, és ugyan a jellemük fejlődik, a motivációk mélyebb okaira csak felületes választ kaptunk. Ez azonban mégis feloldódik a történet közegében, hiszen korokon átívelő, nagy erejű érzelmekről olvashatunk, amelyek arra is képesek, hogy a megfelelő útra sodorjanak egy életet.

Összességében a Száz évvel utánad könnyed romantikus olvasmány, amit leginkább egy borongós tavaszi délutánra ajánlanék. Remek korképet kapunk a 19. század második feléből Ciaran
 írásai által, akinek sorsát egyébként balzaci fejlődéstörténetként is jegyezhetnénk. De a szerelem és a házasság természetéről is remek képet kapunk, noha a legmélyebb poklát csak felületesen éljük át. Mindenesetre mi magunk is elmenekülhetünk a szürke hétköznapokból egy vágyott kor romantikájába.