önámítás

önámítás a lélegzetvétel

a siker színpadán állva

mert a függöny mögött

még mindig a múlt lapul

azt mondják hogy a kemény munka

majd meghozza gyümölcsét

de folyton lihegni rohanás közben

egy láthatatlan cél után

éppolyan fárasztó

mint kerítést építeni magunk köré

hogy kizárjuk a múltat és a jelent

 az áhított jövőre fókuszálva

de közben az  úgynevezett élet

 minden fájdalma és drága gyógyszere

a kezdete és a vége

úgy szűnik meg létezni

mint az álmok egy szürke délután

csak a vak önámítás marad

hogy elhidd tényleg a jó úton jársz

de egy napon majd éppen 

a siker küszöbén állva veszed tudomásul

 hogy nem vagy több egy üres doboznál