KÖNYV: A Teknős és az álmodozók

Maklári Tamás neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen a szerző számos német nyelvkönnyvel könnyítette meg a nebulók dolgát. 2014-ben megjelent szépirodalmi műve, a Teknős és az álmodozók azonban egy szürreálisnak tűnő, ámde mégis valóságos világba kalauzol el bennünket, Karakóziába, ahol a fantázianév ellenére minden a magyar valóságra emlékeztet.

A Teknős és az álmodozók a rendszerváltást követő huszonöt év tűpontos korrajza. Az olykor patetikus, olykor humoros, olykor keserű hangulatú regényben társadalmi kérdések, generációs ellentétek és persze politikai utalások is találhatóak. A cselekmény magját egy diákválasztás adja, egy nap, amikor az iskola szimbolikus kulcsa a diákok kezébe kerül. A hatalom megragadásával azonban számos fontos kérdés is felmerül. Ki mondja meg, kié a hatalom? Mit jelent a hatalom? Milyen eszközök szükségesek a hatalom megtartásához? Mi mindent érdemes feláldozni a hatalomért?

A történet indirekt válaszokat ad a jelenkort feszegető társadalmi kérdésekre is, mindamellett remek képet ad a zsarnokság természetéről, de arról is, hogy az alávetett felek erre miképpen reagálnak.

Érdekes, hogy noha a szerző már a legelején leszögezi, hogy egy fiktív országban játszódik, nem fáradozott sokat azzal, hogy ne magyar neveket adjon a szereplőknek. Ráadásképpen több történelmi utalást is tesz a szocialista időkre, így, még ha akarnánk, se tudnánk a történetet egy önálló világba helyezni. Ezért, illetve a narráció hangulati váltakozásai, és a különleges, olykor idegennek ható szókapcsolatok teszik a történetet igazán „magyarossá” a szó jó értelmében.

A Teknős és az álmodozók jó olvasmány lehet a fiatal és idősebb korosztálynak egyaránt, a fiatalabbaknak azért, mert egy remek, elgondolkodtató történettel lehetnek gazdagabbak, szüleiknek pedig azért, mert egy új perspektívát mutathat abból az érából, amiben ők is felnőtté váltak.