Mint mindig, idén is a születésnapommal egy időpontra esett az Ünnepi Könyvhét kezdete, immáron 88. alkalommal költöztek a kisebb nagyobb könyvkiadók a Vörösmarty térre. És bár ugyan vasárnapig várnom kellett, hogy végre én is fürdőzzek a könyvrengetegben, a végeredményért megint megérte: újabb könyv a könyvespolcon, hosszabbra nyúlt a már eddig is végtelennek tűnő kívánságlistám, és persze megint elöntött a vágy, hogy jövőre mint dedikáló szerző vegyek részt a rendezvényen. Szép álmokat, Judy :)

Persze nem csak ebből áll a Könyvhét. Ilyenkor gyűjtöd az inspirációt, és nyújtod végtelenre a kívánságlistádat, hiszen a pénztárcád egy idő után korlátot szab a költekezésnek, bár igaz, ami igaz, könyvekre költeni hosszútávon igencsak kifizetődő befektetés. Én végül egy Csáth Géza kötettel távoztam, amit ugyan dedikáltatni értelemszerűen nem tudtam, de nem is bánom, mert az értékéből egyáltalán nem von le. A listám persze megint tovább növekedett, de ez legalább motivál egy fárasztó munkanapon.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!