„Dacára a meztelen kamasztestek finom szeplőinek, e felnőtteknek szóló tündérmesének nincs helye a Pöttyös könyvek között.”

Alain Robbe-Grillet utolsó, 2007-ben megjelent elbeszélése a Magvető Kiadó jóvoltából 2009-ben került a magyar olvasók elé. A francia „új regény” egyik legjelentősebb képviselője egy olyan történetet tár elénk, amely szándékosan szakít az illendőséggel, pontosabban inkább újradefiniálja, egy teljesen új kontextusba helyezi. Az Érzelmes regény ennek ismeretében is bővelkedik megbotránkoztató jelenetekben, mivel főszereplői a saját szexualitásukat felfedező, gyakran lenge ruhában ábrázolt kamaszok.

Az ötvenes években hírnevet szerző Alain Robbe-Grillet mind az irodalomban, mind a filmművészetben kiemelkedő alkotó volt. A francia új regény (nouveau roman) úttörőjeként szakított a regényírás hagyományos módszereivel, új narratológiájában a múlt emlékképeit, a jelen eseményeit és a jövőben várható eseményeket határvonal nélkül keverte egymással. Leginkább ez a Tavaly Marienbadban című alkotásban követhető nyomon, amelyben a teljes bizonytalanság olyannyira erősen meghatározza a cselekményt, hogy már abban sem vagyunk biztosak, hogy amit látunk, az tényleg megtörténik-e, vagy csak a szereplők fantáziavilágában kalandozunk. Az Alain Resnais által adaptált regény a francia újhullám egyik klasszikus darabjává vált, alapgondolata a múlt tagadása, a regény állítása szerint ugyanis nincsen múlt, illetve a múltbeli események elmesélése a múlt meghamisítása, amelyet logikai vagy kronológiai kényszer nélkül bármilyen sorrendben megtehetünk. Robbe-Grillet egyébként rendezőként is ismert, 10 filmet jegyez, legkiemelkedőbb alkotásai azonban szintén az új hullámhoz köthetők.

Utolsó műve, az Érzelmes regény egy többrétegű, nehezen feldolgozható és értelmezhető történetet tár elénk. Ezt a fogalmazásmódnál egy sokkal triviálisabb és kreatívabb eszköz alkalmazásával kezdi meg, óhaja szerint ugyanis a könyv kötése is egyedi, a lapok többszörösen összekapcsoltak, ezért ahhoz, hogy a történethez magához hozzájuthassunk, előbb meg kell szabadítani a lapokat köteléküktől. Már akár ezt is értelmezhetnénk egy metaforaként, legalábbis ami a történet megértését, feldolgozását illeti. Ahhoz ugyanis, hogy az Érzelmes regényt ne egy pedofil szerző szadista víziójaként értelmezzük, el kell szakadnunk a konvencióktól, a belénk nevelt illendőségtől és erkölcsi értékítélettől.

Már maga a történet is megbotránkoztatóan indít. A 15 éves Gigi érzékiséggel fűszerezett kapcsolatát mutatja be az édesapjával. A férfi lánya nevelésének elengedhetetlen részének tartja a szexualitás fontosságát, amely többféleképpen jelentkezik. Amellett, hogy Gigit a férfi kérdés nélküli tiszteletére és kiszolgálására nevelte, azt is fontosnak tartotta, hogy lánya  megismerkedjen a történelem legerotikusabb eseményeivel. Éppen ezért minden este erotikus történeteket olvastatott fel lányával, aki lenge öltözékben teljesítette apja akaratát. A hibákért büntetés járt, leginkább pálcázás, ami a történet egyik fontos motívumává válik a későbbiekben. Amikor Gigi átesik az első „ejakulációján”, a férfi barátja, Sorel segítségével egy ajándékot ad lányának, hiszen ivarérett, felnőtt nővé vált. A lány egy életnagyságú babát kap, amely a leírás szerint fiatalabb nála, ugyanakkor vonásai sokkal nőiesebbek a korához képest. Az életnagyságú baba tulajdonképpen egy kislány, akit Odile-nek hívnak, szülei a bájait áruba bocsátották, hogy a pénzből kiházasítsák két idősebb testvérét. Odile engedelmes szexrabszolga, Gigi válogatott módokon kutatja saját szexualitását, parancsokat osztogatva újdonsült babájának, és kihasználva erőfölényét, olykor az erőszaktól és a büntetésektől sem riad vissza. A történet azonban nem áll itt meg. Gigi, Odile, és mesterük, az édesapa, további babákat használnak szexualitásuk kibontakoztatása érdekében, miközben a bűn és bűnhődés kérdésének mély filozófiai vonatkozása is megjelenik, hiszen lehet-e egy kamaszlányt erkölcstelenséggel, romlottsággal vádolni, ha azért teremtették, hogy romlott és erkölcstelen érdekeket szolgáljon?

A történet a nővé válás folyamatának egy rendkívül radikális, ámde valószerű képét ábrázolja. Ha ugyanis elvonatkoztatunk az olykor gyomorforgató történésektől, Gigi nevelődéstörténete tárul elénk. Az anya nélkül felnőtt kislány feltétel nélkül rajong édesapjáért, aki egy burokban neveli a lányát. Mivel nem tud megfelelő női mintát mutatni lányának, a nőt, mint a szexualitás modelljét, a gondoskodó, de alárendelt lény képében neveli a lányába. A „Mester” saját maga tanítja lányát, műveltsége széleskörű, az általános műveltség szintjét meghaladja, elvárásai, és szigora a lánya szellemére is kiterjed. Nevelésében ugyanakkor teret enged saját nemi vágyai felfedezésének, a babák, a szolgák, az atyai tanácsok, a közös „szertartások” mind-mind a felnőtté válás, a női kiteljesedés eszközeiképpen szolgálnak. Éppen ebből kifolyólag Gigi kegyetlenkedései értelmezhetők a szexuális korlátok, félelmek megdöntésének egyes lépéseiként, hiszen egy kamasz is számos, olykor agresszív, önmarcangoló gondolattal találkozik pubertáskorban.

Az Érzelmes regény ugyanakkor folyamatos bizonytalanságban tart minket. Az első oldalakon található képek utalnak arra, hogy a történet mindössze a szerző víziója, ugyanakkor a történetben megfogalmazott kérdések is gyanakvásra adhatnak okot. Vajon mindez tényleg megtörténik? „Előző este vajon tényleg vérfertőzés és szodómia bűnébe estünk volna? Mit gondol?”- olvashatjuk a történet utolsó oldalán. Akárhogy is történt, egy valami biztos: ennek a regénynek tényleg nincs helye a Pöttyös könyvek között.

A cikk eredetileg az Imádom a könyveket magazin 2. számában jelent meg.