„Dacára a meztelen kamasztestek finom szeplőinek, e felnőtteknek szóló tündérmesének nincs helye a Pöttyös könyvek között.”
Alain Robbe-Grillet
utolsó, 2007-ben megjelent elbeszélése a Magvető Kiadó jóvoltából 2009-ben
került a magyar olvasók elé. A francia „új regény” egyik legjelentősebb
képviselője egy olyan történetet tár elénk, amely szándékosan szakít az
illendőséggel, pontosabban inkább újradefiniálja, egy teljesen új kontextusba
helyezi. Az Érzelmes regény ennek ismeretében is bővelkedik megbotránkoztató
jelenetekben, mivel főszereplői a saját szexualitásukat felfedező, gyakran
lenge ruhában ábrázolt kamaszok.
Az ötvenes években
hírnevet szerző Alain Robbe-Grillet mind az irodalomban, mind a filmművészetben
kiemelkedő alkotó volt. A francia új regény (nouveau roman) úttörőjeként szakított a regényírás hagyományos
módszereivel, új narratológiájában a múlt emlékképeit, a jelen eseményeit és a
jövőben várható eseményeket határvonal nélkül keverte egymással. Leginkább ez a
Tavaly Marienbadban című alkotásban követhető nyomon, amelyben a teljes
bizonytalanság olyannyira erősen meghatározza a cselekményt, hogy már abban sem
vagyunk biztosak, hogy amit látunk, az tényleg megtörténik-e, vagy csak a
szereplők fantáziavilágában kalandozunk. Az Alain Resnais által adaptált regény
a francia újhullám egyik klasszikus darabjává vált, alapgondolata a múlt
tagadása, a regény állítása szerint ugyanis nincsen múlt, illetve a múltbeli
események elmesélése a múlt meghamisítása, amelyet logikai vagy kronológiai
kényszer nélkül bármilyen sorrendben megtehetünk. Robbe-Grillet egyébként
rendezőként is ismert, 10 filmet jegyez, legkiemelkedőbb alkotásai azonban
szintén az új hullámhoz köthetők.
Utolsó műve, az Érzelmes
regény egy többrétegű, nehezen feldolgozható és értelmezhető történetet tár
elénk. Ezt a fogalmazásmódnál egy sokkal triviálisabb és kreatívabb eszköz
alkalmazásával kezdi meg, óhaja szerint ugyanis a könyv kötése is egyedi, a lapok
többszörösen összekapcsoltak, ezért ahhoz, hogy a történethez magához
hozzájuthassunk, előbb meg kell szabadítani a lapokat köteléküktől. Már akár
ezt is értelmezhetnénk egy metaforaként, legalábbis ami a történet megértését,
feldolgozását illeti. Ahhoz ugyanis, hogy az Érzelmes regényt ne egy pedofil szerző
szadista víziójaként értelmezzük, el kell szakadnunk a konvencióktól, a belénk
nevelt illendőségtől és erkölcsi értékítélettől.
Már maga a történet is
megbotránkoztatóan indít. A 15 éves Gigi érzékiséggel fűszerezett kapcsolatát
mutatja be az édesapjával. A férfi lánya nevelésének elengedhetetlen részének
tartja a szexualitás fontosságát, amely többféleképpen jelentkezik. Amellett,
hogy Gigit a férfi kérdés nélküli tiszteletére és kiszolgálására nevelte, azt
is fontosnak tartotta, hogy lánya
megismerkedjen a történelem legerotikusabb eseményeivel. Éppen ezért
minden este erotikus történeteket olvastatott fel lányával, aki lenge
öltözékben teljesítette apja akaratát. A hibákért büntetés járt, leginkább
pálcázás, ami a történet egyik fontos motívumává válik a későbbiekben. Amikor
Gigi átesik az első „ejakulációján”, a férfi barátja, Sorel segítségével egy
ajándékot ad lányának, hiszen ivarérett, felnőtt nővé vált. A lány egy
életnagyságú babát kap, amely a leírás szerint fiatalabb nála, ugyanakkor
vonásai sokkal nőiesebbek a korához képest. Az életnagyságú baba tulajdonképpen
egy kislány, akit Odile-nek hívnak, szülei a bájait áruba bocsátották, hogy a
pénzből kiházasítsák két idősebb testvérét. Odile engedelmes szexrabszolga,
Gigi válogatott módokon kutatja saját szexualitását, parancsokat osztogatva
újdonsült babájának, és kihasználva erőfölényét, olykor az erőszaktól és a
büntetésektől sem riad vissza. A történet azonban nem áll itt meg. Gigi, Odile,
és mesterük, az édesapa, további babákat használnak szexualitásuk
kibontakoztatása érdekében, miközben a bűn és bűnhődés kérdésének mély
filozófiai vonatkozása is megjelenik, hiszen lehet-e egy kamaszlányt
erkölcstelenséggel, romlottsággal vádolni, ha azért teremtették, hogy romlott
és erkölcstelen érdekeket szolgáljon?
A történet a nővé válás
folyamatának egy rendkívül radikális, ámde valószerű képét ábrázolja. Ha
ugyanis elvonatkoztatunk az olykor gyomorforgató történésektől, Gigi
nevelődéstörténete tárul elénk. Az anya nélkül felnőtt kislány feltétel nélkül
rajong édesapjáért, aki egy burokban neveli a lányát. Mivel nem tud megfelelő
női mintát mutatni lányának, a nőt, mint a szexualitás modelljét, a gondoskodó,
de alárendelt lény képében neveli a lányába. A „Mester” saját maga tanítja
lányát, műveltsége széleskörű, az általános műveltség szintjét meghaladja,
elvárásai, és szigora a lánya szellemére is kiterjed. Nevelésében ugyanakkor
teret enged saját nemi vágyai felfedezésének, a babák, a szolgák, az atyai
tanácsok, a közös „szertartások” mind-mind a felnőtté válás, a női kiteljesedés
eszközeiképpen szolgálnak. Éppen ebből kifolyólag Gigi kegyetlenkedései
értelmezhetők a szexuális korlátok, félelmek megdöntésének egyes lépéseiként,
hiszen egy kamasz is számos, olykor agresszív, önmarcangoló gondolattal
találkozik pubertáskorban.
Az Érzelmes regény
ugyanakkor folyamatos bizonytalanságban tart minket. Az első oldalakon
található képek utalnak arra, hogy a történet mindössze a szerző víziója,
ugyanakkor a történetben megfogalmazott kérdések is gyanakvásra adhatnak okot.
Vajon mindez tényleg megtörténik? „Előző
este vajon tényleg vérfertőzés és szodómia bűnébe estünk volna? Mit gondol?”-
olvashatjuk a történet utolsó oldalán. Akárhogy is történt, egy valami biztos:
ennek a regénynek tényleg nincs helye a Pöttyös könyvek között.
A cikk eredetileg az Imádom a könyveket magazin 2. számában jelent meg.
0 Comments
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!