Klasszikusokról másképp
rovatomban érdekes kísérletre vállalkozom, ugyanis megpróbálok egy-egy jól
ismert irodalmi művet új, modern kontextusba
helyezni. Első cikkemben a kedvenc Vörösmarty-versem kerül terítékre, a
Guttenberg-albumba ugyanis a poszt-Gutenberg galaxisban talán aktuálisabb, mint
az 1839-es megírásakor.

Nézzük meg először is, mi
történt a Gutenberg galaxissal! A Gutenberg-galaxis a könyvnyomtatás óta a
tudás terjedésének univerzuma volt. Triviális, de ki kell mondani, a tudás a
könyveken, azok elérhetőségén és mennyiségén alapult. A Gutenberg-galaxis a
kultúra alappillérének számított, ami a vers megírásakor még nem volt
hozzáférhető mindenki számára. A XXI. században azonban, ahol már túlléptünk a
könyvek információterjesztésének korlátjain, és az interneten keresztül
korlátlan mennyiségű információhoz juthatunk hozzá, joggal tehetjük fel a
kérdést: Vajon mennyiben változott Vörösmarty szavainak aktualitása?
„Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S a kitörő napfény nem terem áltudományt;”
Ha Vörösmarty Mihálynak
ma lenne egy profilja bármely közösségi oldalon, a vers kezdőmondata
tökéletesen leírja azt a problémát, amivel a kortárs médiatudomány leginkább
szembesül. Ugyanis az internet az információ megosztásának fellegvára, az
alternatív hírek egyre szélesebb körben való elterjedése egyre nagyobb
rétegeket manipulál. Vörösmarty tehát egy olyan problémát látott meg, amely a
saját korában a magas analfabetizmus illetve a cenzúra közvetlen következménye,
a XXI. században pedig a szűretlen, ellenőrizetlen információrengeteg okozta
„sokkból” fakad. Mivel az internet demokratikus intézmény, mindenki
„alkotmányos joga” a szabad véleménynyilvánítás, amelyet a legkülönbözőbb
fórumokon tehet meg. Ezen az alapelven építkezik a média is, amely így válik a hazug
álmok papjaivá, hiszen képes arra, hogy jelentéktelen történetekből teremtsen
gigantikus szenzációt, futószalagszerűen gyártsa a botrányokat, és ferdítse
el valóságot, amellyel az áltudományok
fellegvárává válik.
Vörösmarty szavainak
aktualitását azonban nem csak ez jelzi. A vers további részében a korszak
társadalmi-politikai kondícióit festi le, amely az elmúlt közel kétszáz évben
csak a szereplők és a kondíciók változtak, az agresszió, a gyűlölet és a
szegénység ugyanúgy az életünk része maradt. Ezek azonban a média hatására még
nyomatékosabb részt vállalnak a véleményünk, világképünk formálására.
Ha Vörösmartynak lenne
egy profilja, töménytelen mennyiségű hírt olvasna a terrorizmusról, háborúkról,
arról a többmillió emberről, akik nyomorogva, mélyszegénységben élnek, a
gyűlöletről, ami a kommentekből, blogokból és videókból árad. Sorai tehát a
modern kor ódájaként is értelmezhetjük, amelyben világosan látható, hogy egy
adott korszakban fennálló viszonyok alapjai örökre megmaradnak, csak a közeg és
a szereplők változnak. Modern epigramma, a korszak sírfelirata, egy jelenkép,
melynek jövővíziója egy olyan utópia, egy steril, békés társadalmat
predesztinál. És hogy hogyan teljesülhetnének a Vörösmarty által lejegyzett
feltételek? Ha a szabadság az ész és az erő harmóniába kerülne, és egy olyan
mediatizált közeg jönne létre, amelyben különbséget tehetünk a hazug álmok
papjainak prédikációi illetve a valóság között.
A cikk az Imádom a könyveket magazin 3. számában jelent meg.
A cikk az Imádom a könyveket magazin 3. számában jelent meg.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!