Tóth-Bertók Eszter első regénye,
az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent Amolyan lépcsőházi szerelmes egy
különleges, szürreális szerelmet mutat be, miközben felteszi a nagy kérdést:
Vajon élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog
lenni?

Egyszóval, nem egy könnyen
emészthető történet. A kötet két nézőpontból meséli el a szerelem kialakulását,
bár a sok kérdőjeles rész miatt folyton zavarban vagyunk. Lehet, hogy mindez
csak a főhősök fantáziájában játszódik? Az Amolyan lépcsőházi szerelmes néha
kissé azt a benyomást kelti, mintha az írónő nem tudta volna pontosan, mit is
akar kihozni a cselekményből. Megalapozta a történetét, egyedi alapgondolaton
kiindulva, feltett egy csomó kérdést, majd mintha kissé összezavarodott volna,
és nem tudott volna a kialakult szituációval mihez kezdeni. Éppen ezért
fordulhat elő, hogy a fülszöveg nem sugallja a kötet valódi hangulatát, illetve
ha csak a címből kiindulva nem egészen az lett a végeredmény, mint amire az
olvasó eredetileg számított.
De ez nem feltétlenül baj. Az
ugyanis, hogy egy könnyed habos-babos történet helyett egy kamaradrámát kapunk
(nem tudtam a műfaji jellemzők alapján máshová sorolni), kissé azt a gondolatot
ébresztheti fel bennünk, mint amikor sok hollywoodi romantikus történet után
egy európai midcultot választunk, mert olyan romantikusnak tűnik a film címe.
Aztán persze egy sokkal szerzőibb felfogású, elvontabb, gondolkodásra ösztönző,
nem egyértelmű történetet tekintünk meg, ami után nem feltétlenül tudjuk
eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. A szakavatott szemek az Amolyan lépcsőházi
szerelmes esetében is felfedezhetik a pozitívumokat, hiszen az ismétléses
szerkesztés, a műben pont a jó pillanatban elejtett, gondolatébresztő mondatok,
és a végkifejlet is pluszpontot érdemelnek, azonban nagyon nehezen szippant be
a mű világa, a lassan induló cselekmény, a keszekuszaság, folytonos
bizonytalanság azonban elveheti az olvasó kedvét attól, hogy végigrágja magát a
történeten.
Összességében az Amolyan
lépcsőházi szerelmes az egyedi témaválasztás és kivitelezés miatt remek első
próbálkozás volt. Tóth-Bertók Eszter olyan stíluskísérletbe kezdett, amelyen
ugyan még van mit csiszolni, azonban, talán éppen az „európaisága” és a
csiszolatlan bája miatt, olyan hangnemet és világképet mutat meg, amelyben a
nagy zűrzavar mellett egy dolog mégis nyilvánvaló. Akárhogyan is, de a szerelem
örök.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!