Folytatom a nagy év végi összegzést, ezúttal azonban azokból a cikkekből válogatok, amelyekre a legtöbbször kattintottatok idén.

Ollókéz

"Anyám mindig is fodrász akart lenni. Noha ugyan mégis más foglalkozást választott magának, úgy érezte, hogy az olló iránt érzett szűnni nem akaró szeretetét ki kell fejeznie valamilyen formában. Így esett meg, hogy úgy nagyjából öt éves koromban gombafrizurám lett, ami az évek előrehaladtával egyre rövidebb lett. Aztán kamaszként megálljt parancsoltam az olló folytonos öldöklési vágyának, és inkább arra biztattam anyámat, hogy tanuljon meg hajat festeni. Megtanult, de továbbra is érezte a késztetést az olló használatára, sőt, már nem is elégedett meg ennyivel, és vett egy hajvágó gépet magának, aminek aztán az öcsém és az édesapám itták meg a levét."

a lányok nem káromkodnak


"a lányok nem káromkodnak
sem filmben sem irodalomban
sem versben sem dalban
néma szobrok meztelen díszek
csöndes kurvák elmosott képek
reped tükör előtt álló
torz barbie-k
a lányok nem káromkodnak
kecsesen hallgatnak
büszkén tűrnek magukban sírnak
ha Vele nem hát magukkal bírnak
a lányok nem káromkodnak
nem fetrengenek a hányásukban
egy vad éjszakán
monoton szopnak
ha kéred adnak
magukból egy lélekdarabot"

Apátlanság



"Az apám nincs fent a Facebookon. És mivel nincs fent, nem is létezik. Pedig látható a családi képeken, bárki összefuthat vele az utcán, vagy felhívhatja telefonon, esetleg meghívhatja egy sörre. Ismert lakója a városnak, mind a munkájából, mind a személyiségéből eredően. Ismerik őt, a rozoga biciklijét, a családját, élete egyetlen nyilatkozatát a Békés Megyei Hírlapban, ismerik a róla keringő pletykákat, de az igazat is.

Mégsem létezik."

Könyvlopás klikkeléssel- avagy az olvasás paradigmaváltása


"Az utóbbi időszakban egyre sürgetőbb annak a kérdésnek a megvitatása, hogy vajon jogosan érezzük-e felhatalmazva magunkat arra, hogy vásárlás nélkül, illegálisan jussunk kedvenc íróink könyveihez mindössze egyetlen kattintással. Alapvető érdekekből fakadóan egy hatalmas szakadék alakult ki írók és olvasók között, aminek áthidalására  egyelőre sajnos nem született érdemi megoldás, egy dolgot azonban meg kell állapítanunk: az olvasás paradigmája gyökeres változásnak indult."


Öt dolog, amit nem tudhattam volna meg, ha nem olvasom az Ötven árnyalat-trilógiát


"Az a helyzet, hogy E.L. James trilógiája mindvégig ambivalens érzéseket váltott ki belőlem, és a nyilvánvaló hibái mellett nehéz kiemelni az erényeit. Hogy miért? Talán azért, mert nem lehet előítéletek nélkül beszélni róla. Hiszen aki még nem olvasta, kategorikusan a pornó műfajába sorolja, azon könyvek közé, amiket csak az unatkozó, kielégítetlen háziasszonyok olvasnak unalmas estéiken. A szürke ötven árnyalata sikere azonban vitathatatlan. Hiszen hivatkozási alappá vált, megalapozott (népszerűvé tett) egy ágat a szórakoztató irodalmon belül. Gondoljunk csak bele! Hol lenne ma Lakatos Levente, ha E.L. James nem írja meg Anastasia és Christian történetét? A sikere minden bizonnyal mérsékeltebb lett volna. Számomra A szürke ötven árnyalata egy kíváncsi kaland volt, hiszen amikor olvastam, a regény kézről-kézre járt a kollégiumban."