Mi történik a könyves bloggerrel, ha szakdolgozatot ír?

Írta: - december 06, 2017

Előbb-utóbb minden egyetemista életében bekövetkezik az a vidáman fájdalmas időszak, amikor a szakdolgozat megírása mindennél és mindenkinél fontosabbá válik. Elvileg. Aztán ha ez az időszak egybeesik a vizsgaidőszakkal, gyorsan nőni kezdenek az ősz hajszálak, és a karácsonyi készülődés helyett a bukás ellen készülődünk, eltűnnek a kedvenc olvasmányok, és tornyosulnak a néha követhetetlen szakirodalmak, amiről persze írni nem lehet. Elvileg. 

Képelmélet, halálesztétika, poszthumanizmus és Woody Allen- röviden így tudnám összefoglalni az elmúlt négy hónapomat. Egy hétig minden olyan könnyűnek tűnt, aztán persze hamar kiderült, hogy ez nem így van. Hamar kimerültek a nyári tartalékok, a nyaralás energiáit hamar a kukában találtam, én meg kínkeservesen kutattam a maradékot. Majdnem megtanultam fotoszintetizálni, amikor a parkban a napfényben elpilledtem. 

A szakdolgozat suck-dolgozat. Kisajátít, olyan mint egy féltékeny feleség. Olyan mint egy mindent felőrlő szenvedélyes, se veled se nélküled kapcsolat. Várod a percet hogy véget érjen, és élvezed mégis, ahogy elmerülsz a részletekben.

De közben valami mégis hiányzik. Hiszen hirtelen minden szabadidő eltűnik, és úgy hiszed, nincs mód az olvasásra, a szabad olvasásra, és hogy minden szabadidőt hasznosan kell eltölteni.

Ez persze nincs így.

De valahogy a szakirodalomtól hemzsegő fejem mostanában kevésbé veszi be a szépirodalmat. Ezért egy ideig ritkábban írok könyvajánlókat, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogok egyáltalán. Vannak ezek az úgynevezett kötelességek, amiket teljesíteni kell. Ez mindennél fontosabb. Állítólag.


Olvasd el ezeket is!

0 Comments

Szólj hozzá!

Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!