Mi kell egy jó mesekönyvhöz? Egy korábbi bejegyzésemben már kifejtettem, milyen problémák merülnek fel a gyermekirodalomban, ám egy dologról nem értekeztem részletesebben. Tina Markus Pircsi és a zombizűr című regénye ugyanis rádöbbentett arra, hogy a 8-14 éves korosztály figyelmét, akik már a saját okostelefonjaikat használva egy apllikációktól hemzsegő virtuális térben szocializálódnak, már egyáltalán nem fogékonyak a korosztályuknak szóló régi, "elavult témákat" feldolgozó történetekre.

Éppen ezért az íróknak is adaptálniuk kell a modern technológia vívmányait. Ezzel kísérletezett Tina Markus is, aki emellett a klasszikus mesék újraértelmezéséért is kemény erőfeszítéseket tett. A Pircsi és a zombizűr ugyanis szakított mindennel, amit eddig Piroska és a Farkas mesevilágával tudtunk, és ez az újfajta hősábrázolás a regény legnagyobb erényévé vált. Piroska ugyanis immáron Piros mamaként jelenik meg, aki ugyan itt él közöttünk Budapesten, azonban különböző titkos átjáróknak köszönhetően képes átjárni a mesevilágba, ahol leghűségesebb társa éppen az a Farkas, akit mi gonosz, nagymamaevő szörnyetegként ismertünk. A regény antagonistája is egy olyan személy (nem szeretném elárulni, mert az sok élménytől megfosztana), akit mi korábban egy jólelkű hercegnőként ismerhettünk meg. Piros mama unokája Pircsi, aki egy igazi modern tinilány, ugyanis mindene az okostelefonja, olyannyira, hogy még egy elvarázsolt békával is képes szövetkezni, hogy magánál tudhassa.
Azonban ez a megújítási kísérlet számos veszélyforrást hordoz magában, amit a regényben rengeteg helyen érzékelni lehetett. A folytonos nézőpont- és világok közötti váltakozások miatt a történet csapongott, és pont emiatt nem tudott egyik világ sem magába szippantani. Ez különösen nagy kár, leginkább a mesevilág miatt, hiszen számos sztereotípiát dönt meg, és rengeteg lehetőséget láttam benne. Persze lehetetlen lett volna csak ebből a szemszögből bemutatni a történetet, már csak azért is, mert az újszerű mesebeli eszközök, amik a bonyodalmak megoldásához szükségesek, az emberi világból érkeznek. Lajoska királylányos játékának, egy laptopnak valamint a Plants and Zombiesnak is nagy szerepe van a konfliktus megoldásában, ami egy újabb problémát vezet fel.
Mint ahogyan azt korábban már felvezettem, a gyerekeknek már nincsen (pontosabban inkább egyre kevesebb) közvetlen kapcsolata a mesevilággal. A Pircsi és a zombizűr remekül rávilágít erre a tényre. Talán ennek az eredménye a regény csapongó stílusa, amely egyszerre próbál megoldást találni arra, hogy a gyerekeket visszavezesse a mesevilágba, és arra is, hogy a modern világot egyesítse a mesevilággal. Ez az olykor szándékosan kontrasztos párbeszédekben is megmutatkozik (például a béka és Pircsi dialógusaiban.) A mesék nyelve ugyanis már nem értelmezhető, egyre távolabb kerülünk tőle, és bár vannak olyanok, akik felnőttként sem képesek kiszakadni teljesen ebből a világból, mégis inkább a virtuális utat választják hogy a részeivé váljanak (ahogyan azt Lajoska esetében láthatjuk.)
Összességében a Pircsi és a zombizűr szerethető darab. Korántsem tökéletes, azonban remek irányt választott magának ahhoz, megkísérelje közelebb hozni a kiskamaszokat a mesevilághoz, hiszen - ugyan ösztönös szükségletünk, hogy részei legyünk - mégis egyre távolodunk tőle. Az egyszerű nyelvezet, a rövid fejezetek és a folyamatos intertextek miatt könnyű olvasmány, bár olykor furcsán idegennek hatnak a szleng szavak a megszokott mesei környezetben. Ennek ellenére a Pircsi és a zombizűr megpróbál kortalan maradni, így 8 éves kor felett mindenkinek ajánlom, mert sok dologra ráébredhetünk az olvasása közben.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!