FILM: Hogyan írjunk szerelmet?

Új, hetente jelentkező filmrovatomban azokról a filmekről írok majd, amik az adott héten a legnagyobb hatást gyakorolták rám. Első alkalommal a Hogyan írjunk szerelmet című 2014-es film kerül terítékre, Hugh Grant főszereplésével.

Már megannyi alkalommal tapasztalhattuk, hogy a magyar fordítók szeretnek néha az eredetitől teljesen eltérő címeket kitalálni, így született meg például a The Manből a Ki a faszagyerek?. Nagyjából hasonló a helyzet a Hogyan írjunk szerelmet esetében is, hiszen a The Rewrite újraírást jelent, amiről egyébként a film is szól. A történet ugyanis a kezdetben sikeres, de ötvenes éveire már kiégett, új alkotást létrehozni képtelen forgatókönyvíró, Keith Michaels életének újraírását mutatja be nekünk. Hogyan teszi mindezt? A férfi egy egyetemen forgatókönyvírást kezd tanítani, ahol szépen lassan ráébred, hogy a tanításban megtalálta mindazt, amit egész életében keresett, azt az új, nemesebb célt, amit már új forgatókönyvek formájában nem tud megfogalmazni. 

A film íróknak és forgatókönyvírással kacérkodóknak több megfontolandó tanácsot ad. Ugyan a forgatókönyvírás fortélyait nem tanuljuk meg, azonban az írás legfontosabb elemére rávilágít: mindegy miről szól a történeted, ha hiteles, és az utolsó sorig hű maradsz hozzá. Ahhoz, hogy a kész mű ilyenné váljon, rengetegszer kell újraírni, és olyan szemeknek is olvasni, akik nem csupán a jó-rossz értékítéletet fogalmazzák meg, hanem a mű gyenge pontjaira is rávilágítanak, illetve tanácsokkal látnak el a jobb történet megfogalmazása érdekében. A Hogyan írjunk szerelmet tulajdonképpen az alkotás folyamata, hiszen a hallgatók szemszögéből nézve az első lépés nehézségeit mutatja be, azt, hogy miképpen találnak rá saját hangjukra alkotásaikon keresztül, Keith szemszögéből azonban azt is láthatjuk, hogy a kezdeti siker után miképpen válik ez a hang egyre halkabbá a környezet hatására. 

Az újraírás, az élet újrafogalmazása tehát sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a filmben a szerelmi szálnál. Keith ugyan viszonyt folytat az egyik diákjával, és a történet végére megtalálja a szerelmet egy másik diákja személyében, viszont ahhoz képest, amit a magyar címtől várnánk, egyáltalán nem egy klasszikus hollywoodi románc bontakozik ki előttünk. 

Noha a Hogyan írjunk szerelmet olyan témához nyúlt, amiben rengeteg lehetőség rejlik, és néha elég merész Hollywood-kritikát is megfogalmaz (Keith egy fogadáson például a túlexponált női karakterekről fogalmaz meg egy nagyon markáns, ám elgondolkodtató véleményt), a mű elsődleges üzenete egy szintén vitatható klisé. A film ugyanis azt állítja, hogy bárki képes írni, a megfelelő ismeretek elsajátítása után. Keith végig ezzel az állítással vitatkozik, hiszen ő azt állítja, hogy az írás tehetség kérdése, ami vagy megvan az emberben, vagy nincs, azonban a tanítás közben ráébred, hogy végig tévedett. Ezen állítás megcáfolására nem kell mélyre ásni példákat keresve, elég csak körbenézni a kortárs irodalmi alkotások polcain, ahol a nagy írói szabadság (és a megfelelő pénzmennyiség) hatására bárki írónak hiheti magát. Hemzsegnek a borzalmasabbnál borzalmasabb alkotások, amik gyakran annak ellenére is rettenetesek maradnak, hogy az író az írás elsajátítható alapjait (például a narratológia szabályai) magáévá tette, és még némi pénzt is áldozott, hogy a helyesírási hibáit kijavítsák. Noha nem tudok egyet érteni a film elsődleges üzenetével, értem a szerepét, hiszen a film karakterei mind a nagy hollywoodi álmokat kergetik, amely mindenkivel elhiteti, hogy sikeres lehet.

Ettől eltekintve a Hogyan írjunk szerelmet a félrevezető magyar cím ellenére is érdekes darab. Noha nagy színészi teljesítményekre nem kell számítanunk, a történet újszerű, bár úgy hiszem, a készítők a biztonsági zónában maradtak, hiszen nagyon kiszámítható volt, és Keith karakterének igazi drámai oldalát nem dolgozták ki megfelelően. Ennek ellenére kellemes film, néhány értékes gondolattal írók számára, olykor humorosan tálalva.