önképek

én

vagyok a világ

én

vagyok a minden

én

leszek a jövő

én

vagyok a jelen

magamat adom

a gondolataim

az éterben keringnek

enyém a szabadság

enyém a végtelen

az üres klisékben már magamat látom

életbölcsességekbe öltözve

várom a boldogságot

magabiztosabban kellene járnom

a jelentésvesztett szavak szürke utcáin

csodálnom kellene a látszat építette buborékvárat

hiszen a szívemet adtam

néhány semmitmondó tanácsért

néha akad valami megnyugtató

a sötétségben

amikor

mondvacsinált okokból gyászolok

egy meleg paplan magzatburkában

a sötétség megölel

és gondoskodó csókja

átmelegíti a lelkem

fájdalmas magány ilyenkor elillan

merev tekintettel a plafont bámulom

én vagyok a világ

enyém az összes bűn

én vagyok a minden

egy csúf testbe zárva

én leszek a jövő

letűnt ideológiája

én vagyok a jelen

próbababája

magamat adom

ha nem figyel senki

a gondolataim kimondatlan

az éterben keringnek

enyém a szabadság

a pólómra írva

enyém a végtelen

világfájdalma

a rúzs magabiztosság

a ruha magabiztosság

a frizura magabiztosság

a telefon magabiztosság

a fénykép magabiztosság

a komment magabiztosság

az nem bizonyos

hogy ha kinyitom a szemem

ki néz vissza rám

a tükörben

az nem bizonyos

hogy amikor a szemedbe nézek

te engem látsz-e

de most meztelenül

állok itt előtted

és az üres testet

megtöltheted

élettel

mert

én

vagyok a világ

én

vagyok a minden

én

leszek a jövő

én

vagyok a jelen

szabad nőideálja