Pillanatnyi elmezavar

Gregus Gábor sorozatának első darabja, a Pillanatnyi elmezavar igazán megdöbbentő és különleges olvasmány. Az ember ugyanis a borító alapján elsőre könnyen egy "zs" kategóriás, sablonos történetre asszociálhat, azonban hamar kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így. Az író ugyanis egy különleges, sokrétű történetet teremtett meg, egy sokrétű, színes, és az utolsó vonásig kidolgozott világgal.

A Pillanatnyi elmezavar tulajdonképpen egy felnőtteknek szóló mese. Főhősünket egy hétköznapi emberként ismerjük meg, aki hétköznapi dolgokat tesz, aztán a lakásában hirtelen megjelenik egy ajtó, amit kinyitva egy új világ jelenik meg előtte. A történet remekül ötvözi a népmesék, az Alice csodaországban, a Narnia krónikái, de még a World of Warcraft elemeit is, utóbbiról egyébként nem gondoltam volna, hogy valaha egy a WoW világán kívül játszódó történetben is olvashatok róla. Az író tehát mindent tökéletesen kitalált, még akkor is, ha mi olvasók néha szinte elveszítjük a fonalat. A cselekmény vezetésében ugyanis számos szürrealista fordulatot olvashatunk, amit én nagyon élveztem, azonban néha már-már érezhetjük, hogy a cím pontosan leírja a történetet, hiszen ami a könyvben történik, az néha már tényleg az épelméjűség határait feszegeti.

Az a legizgalmasabb a Pillanatnyi elmezavarban, hogy történetét egy metaforaként is értelmezhetjük. Adott ugyanis egy férfi, Domán, aki teljesen hétköznapi, monoton életet él, és az elméjében tett utazásokkal, a képzelőerejével teszi elviselhetőbbé az unalmas hétköznapokat. Azokból az alapanyagokból építkezik, amiket jó ismer: az olvasmányélményei, a játék, amivel esetenként eltölt egy-két órát. Ezek az elemek aztán a fantáziájával keveredve alkotják meg az emberszerű állatokat, a különleges neveket, és az olykor zavarba ejtő eseményeket. 

Persze ez csak egy értelmezés. Az azonban bizonyos, hogy a történetnek még két további folytatása van, és talán ezek elolvasása után sem kapunk teljes képet erről a világról. Hogy miért? Mert az író sokszor szándékosan bizonytalanítja el olvasóját, és a sok utalás és bonyolult szimbólumrendszer többféle olvasatot is adhat. Egy azonban bizonyos: ez egy olyan kortárs fantasy, amely egy pillanat alatt magába szippantja az olvasót.

Összességében tehát a Pillanatnyi elmezavar mindenképpen ajánlott olvasmány a fantasy kedvelői számára. Noha a regény azért nem tökéletes, a dialógusok néhol kifejezetten erőltetettnek tűntek, és a borító nagyon megtévesztő, az elképesztő képi világ, a pörgős, izgalmas történetmesélés miatt mindenképpen megér egy próbát.