Interjú Velencei Ritával

Velencei Rita neve ismerősen csenghet a romantikus irodalmat kedvelők számára, az írónő a Kávé és krémes című regényével hamar belopta magát a női olvasók szívébe. Az interjúban arról is kérdeztem, hogy szerinte miképpen lehetne a romantikus irodalmat a férfiak számára is eladhatóvá tenni, de azt is megtudhatjuk, szerinte mi teszi a műfajt igazán különlegessé.

Hogyan döntötted el, hogy papírra veted az első történeted? Mi sodort az írás útjára?

Fotó: Velencei Rita

Az első indíttatást a francia romantika regényei adták, 17 éves koromban. Ekkor fogtam bele hirtelen ötlettel, mindenféle tervezés nélkül egy romantikus regénybe, ami egy francia grófkisasszonyról szólt, de hamar elfogyott a lendületem. Néhány évvel később a megyei hírlap hirdetett pályázatot, ekkor írtam meg az első novellámat (ez az írás később, jócskán átdolgozva bekerült a novelláskötetembe). 25 évesen kezdtem rendszeresen novellákat írni, jó érzés volt így feldolgozni a benyomásaimat, a rossz érzéseimet. Egy kiadói pályázatra beküldtem őket, és nívódíjat kaptam, és ez úgyszólván szárnyakat adott. Aztán úgy gondoltam, miért ne próbálkoznék meg egy kicsit hosszabb írásokkal is? A következő években két kisregényt is megírtam, az egyik, Gwendolyn címen, tavaly megjelent könyvben is.

A regényeid leginkább romantikus történetek, ebből pedig az következik, hogy a legtöbb olvasód nő. Szerinted milyen eszközökkel lehet megfogni egy női olvasót? Hogyan lehetne eladni egy romantikus történetet férfiaknak?

Őszinte leszek: nehezen tudok elképzelni olyan férfi olvasókat, akik romantikus irodalmat olvasnak. Ez tipikusan női műfaj. A nők nem élhetnek érzelmek nélkül, és ha a saját életükben nem találnak belőle elegendő mennyiséget, akkor mások történetein keresztül, az olvasmányélményeikből próbálnak hozzájutni. Olyan ez nekünk, mint egy falat kenyér, mint egy adag multivitamin, ami segít élni, ami mintákat ad, aminek segítségével feldolgozhatjuk a saját - sokszor problémás, zűrzavaros, megoldhatatlannak tűnő - érzelmeinket is. A kérdésedre tehát a válaszom az, hogy érzelmeket, élményeket kell adni az írásokon keresztül a női olvasóknak. Ahogy Müller Péter írja: "Olvasni nem azért érdemes, hogy "műveltek", hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk és megtapasztaljuk, milyen a bukás, a hatalom, a magány, a diadal, a születés, a halál, a hazátlanság és a szerelem, hányféle hit, rögeszme, félelem mozgathat egy embert, hogy leleplezzük hazugságainkat, fölfedezzük életünk értelmét, talán az Istent is."

Mitől lesz egyáltalán jó egy romantikus regény? Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy ilyen történet egyedi és érdekes legyen?

Ez egy igazán jó kérdés. Ha romantikus, akkor van benne szerelem és a legtöbbször hepienddel végződik. Ez már önmagában elég ahhoz, hogy jó (tehát élvezetes) legyen a könyv, ha igényesen van megírva. Hogy mitől lesz egyedi, arra szerintem nincsen igazán recept. Egyedi volt a Terézanyu és a Bridget Jones naplója is, de nyilván másolni nem lehet őket, mert máris oda az egyediség. Lehet játszani témákkal, nézőpontokkal, stílusokkal, aztán némelyik nagyon bejön és sikert arat, de lesznek olyan könyvek is, amelyeknek ez nem sikerül. Ezt nem lehet előre látni.

Velencei Rita eddig megjelent kötetei

Mi a legnagyobb nehézség, amivel íróként szembesülsz?

Sokszor írok olyan helyszínekről, ahol még nem jártam, és ahhoz, hogy hiteles legyek, bizony utána kell járnom a dolgoknak. Főleg akkor, ha régebbi korban játszódik, egy másik országban... Ilyenkor nagyon el kell gondolkodni, hogy amit le szeretnék írni, az egyáltalán megtörténhetett-e ott és akkor. Mindez elég sok nyomozást igényelhet, de persze ez is élvezetes az írásban, szeretem a történelmet és szeretek más kultúrákkal ismerkedni.

A Kávé és krémes című regényed a szakítás folyamatát dolgozza fel. Mennyire építkeztél a saját tapasztalataidból írás közben?

Ez egy fikció, Annamari története nem az én személyes történetem. Mégis, amikor a regényt írtam, könnyű volt beleképzelnem magam a szerelmi bánatban szenvedő, önbizalomhiányos lány szerepébe, mert nekem is volt ilyen korszakom. A társkeresős tapasztalataimat is fel tudtam használni, volt néhány igazán mulatságos helyzet, amit bele tudtam építeni a történetbe. Ez egyébként egy kissé karikaturisztikus sztori. Több olvasó szóvá tette, hogy Annamari túl sok krémest zabál és fárasztó, hogy folyton az ex, Tibi miatt siránkozik. Valóban így van, és ez szándékos volt. Az emberek ilyenek: esendőek, sírnak a múlt miatt, pótszereket keresnek maguknak, döntik magukba a kávét, eszik az édességet, szívják a cigarettát, ha idegesek, ha unatkoznak, ha frusztrálja őket a mindennapi élet, és ezt még csak nem is tartják problémának. Hiszen mindenki kávézik, cigizik, nassol, akkor ez normális, nem igaz? Így könnyebb elviselni az élet csalódásait, azt, hogy nem igazán érezzük jól magunkat a munkahelyünkön, hogy a kedvesünk elhagyott stb. A célom az volt, hogy az olvasó ismerjen magára a főhősnőben vagy valamelyik karakterben, tudjon nevetni rajta és önmagán is. A gyógyulás azzal kezdődik, hogy tudatára ébredünk a függőségünknek, észrevesszük, hogy valami nincsen rendben, és változtatni akarunk. A történet készülő folytatása egyébként erről fog szólni.

A Gwendolyn című történeted a 19. századi Angliában játszódik, és remekül fel is idézi a kor nyelvezetét. Mennyire volt nehéz így megírni a regényt, és milyen művekből inspirálódtál hozzá?

Igazság szerint ezzel egyáltalán nem volt nehézségem. Szeretem a klasszikus műveket, elég sokat elolvastam, és könnyű volt beleképzelnem magam abba a régi, 150 évvel ezelőtti világba. Persze nem kell veretes szövegekre gondolni, a Gwendolyn (és a hamarosan megjelenő Camelia is) könnyen olvasható stílusban készült, miközben mellőztem a mai nyelvhasználatra jellemző fordulatokat. Sok kitűnő könyvet fel tudnék sorolni, amelyek kedvet csináltak nekem ahhoz, hogy az 1800-as évek Angliájába helyezzem a történetemet: Jane Austen, a Bronte nővérek, Elizabeth Gaskell, Thackeray, George Eliot nevét említeném meg.

Te mit látsz a kortárs magyar irodalom jelenlegi legnagyobb problémájának? Szenvedsz-e hátrányt esetleg amiatt, hogy magánkiadásban adtad ki a könyveidet?

A magyar könyvpiac nem egyszerű képlet, és íróként boldogulni sem könnyű, főleg ha nincs mögöttünk egy kiadó. Ilyen esetben a szerzőnek kell mindent intéznie, miközben ő főként írni szeretne, ugyebár... Ez egy kicsi ország viszonylag kicsi piaccal, ugyanakkor rengeteg könyv jelenik meg, és csak töredéküket ismerik meg sokan, a többség - legyen bármennyire is jó az a könyv - csak kevés olvasóhoz jut el. Pár ezres eladott példányszám már komoly sikernek számíthat. Ez van, ezt tudomásul kell venni. A másik az anyagi megbecsültség hiánya: a szerző, aki nem kevés időt és energiát áldoz a mű megszületésére, általában igen keveset profitál, a legtöbb szerző pusztán ebből nem tudna megélni. Sok hónap munkája van egy-egy könyvben, ami alatt az író nem kap a munkájáért fizetést. Ha magunk intézzük a könyvkiadás ügyeit, akkor meg kell finanszírozni a borítótervezést és a nyomdát, ez is szép összegre jön ki. Ha boltba szeretnénk vinni a könyvet, az sem olcsó mulatság: a könyvterjesztők igen magas haszonkulccsal dolgoznak. És itt van még egy jelenség, amit problémásnak látok: a magyar vásárlók nagyon árérzékenyek, a kereskedők pedig apellálnak is erre. Megjelenik egy új könyv, és a webshopban rá van írva: "-15%". Vadonatúj és máris kedvezményt tesznek rá. Csakhogy amit a vásárló megspórol, az a szerzőt megrövidíti.

Milyen jövőbeli regénytervek vannak most kilátásban?

Már elkezdtem írni a Kávé és krémes folytatását, amely arról szól, milyen konfliktusok nehezíthetik egy fiatal pár életét, hogyan élik meg az összecsiszolódást a mindennapokban. Meddig tart a párunkért érzett felelősségérzet és hol kezdődik a személyes szabadság? Hol húzódik a határ, ameddig jogunk van beleszólni a társunk életébe? Fennmaradhat-e egy érzelmeken alapuló párkapcsolat, ha ezek a kérdések kerülnek napirendre? Visszatérnek a Kávé és krémesben megismert főhőseink, lesznek váratlan fordulatok és persze humoros helyzetek is. Emellett van egy karácsonyi kisregényem, úgy 90%-os készültségen áll, talán ezt is befejezem a közeljövőben.

ELÉRHETŐSÉG:

Velencei Rita szerzői oldala
Facebook: https://www.facebook.com/VelenceiRita/