Simon és a Homo sapiens lobbi

A jelenkorban minden bizonnyal a young adult szerzők felelőssége a legnagyobb. Nem csupán azért, mert az ő feladatuk megszerettetni a tizenévesekkel az olvasást, és élvezhetővé tenni az irodalmat a sok unalmas kötelező olvasmány között, hanem azért is, mert az, amit a műveikkel képviselnek, a mondandójuk, a tanításuk a legérzékenyebb és legkönnyebben befolyásolható réteghez, a tinédzserekhez jut el. Az ifjúsági irodalom szemlátomást nagy változásokon megy keresztül, hiszen a közönsége a legfogékonyabb a világ változására, ám ezen változások közepette számos kérdés merül fel bennük, hiszen nem csupán a világban kell megtalálniuk a helyüket, hanem önmagukat is meg kell ismerniük. 

Az ifjúsági irodalom egyik legnagyobb kihívása, hogy meg kell küzdenie a tinédzserek alapvető identitásválságával. Az elmúlt években a szerzők is ráéreztek arra, hogy már nem csak az olyan alapvető kérdéseket kell körüljárniuk, hogy mi a helyünk a  világon, mire vagyunk hivatottak, hanem a nemi identitás problematikájára is választ kell adniuk. A nemi identitás, a szexuális hovatartozás tematikáját az úgynevezett LMBTQ regény dolgozza ki a legrészletesebben, ugyanis központi alakjai valamilyen szexuális vagy nemi kisebbség tagjai. Ez azért nagyon fontos téma, mert míg a vizuális kultúrában egyre népszerűbb ezen kisebbségek - olykor kifejezetten explicit - reprezentációja,  az irodalom - kiváltképp az ifjúsági irodalom - még mindig tabuként kezelte a szexualitás témáját, ezért a korosztály olyan forrásokból kezdett tájékozódni, amelyek nem adnak választ alapvető kérdéseikre, hiszen nem képesek a korosztály nyelvén kommunikálni. Az LMBTQ szerzők felelőssége tehát hatalmas: hiszen sok olyan bizonytalan olvasó veheti a kezébe ezen műveket, akik még nem fedezték fel identitásukat, vagy ugyan felfedezték, félnek a társadalmi reakciótól, hiszen a homoszexualitás főként a katolikus és kelet-európai kultúrában még mindig nem eléggé elfogadott. 

Becky Albertally Simon és a Homo sapiens lobbi című regénye is ezt a témát járja körbe. A történet főhőse, Simon ugyanis meleg. A mű konfliktusa tehát ebből az alapvető tényből fakad: Simonnak ugyanis nem csak magának kell színt vallania, hanem a környezete előtt is fel kell vállalnia szexuális hovatartozását. Az alaptörténet elsőre egy magányos hőst feltételez, olyat, akit senki nem ért meg, és aki nem képes nyíltan és őszintén kommunikálni az érzéseiről, ez az elmélet azonban hamar megbukik. A regény legnagyobb erénye az a rendkívüli nyitottság és humor, amely segít befogadhatóvá tenni a témát, ugyanis Simon életének minden részletébe betekinthetünk, így alaposabban megismerhetjük Simon legnagyobb dilemmáját is. A coming-out sosem egyszerű, hiszen a különféle mikrokörnyezetek különféle fogalmazásmódot igényelnek, ezek kitalálása pedig egyáltalán nem egyszerű. Sok young adult LMBTQ regény csúszik el ezen a ponton, hiszen sok szerző képtelen belelátni a folyamat összetettségébe, a végeredmény pedig gyakran feleslegesen túlcsordul az érzelmektől, vagy éppen eltér a témájától. Szerencsére a Simon és a Homo sapiens lobbi egyáltalán nem ilyen, az írónője ugyanis hihetetlen érzékenységgel találta meg azt a pontot, ahol képes egy ezt a témát közérthetően kibontani: a humor ugyanis úgy keveredik a drámaisággal, hogy közben egyensúlyban marad. A történet egyetlen szépséghibája az, hogy túlidealizált társadalmat mutat be, ugyanis a valóságban sajnos (Kelet-Európában legalábbis) egyelőre még nem vagyunk ennyire elfogadóak. Ez ugyanakkor egy érthető írói döntés, hiszen a regény célja az, hogy felismerjük, elismerjük és beismerjük a másságot, nem csak magunknak és magunk előtt, hanem a környezetünknek is.

Összességében a történet kellemesen szórakoztató és elgondolkodtató is egyben, nem történnek benne túl nagy dolgok, hiszen a hangsúly Simon érzelmeinek alakulásán, valamint a saját másságának felismerésén és elfogadásán van, azonban éppen ez teszi kiemelkedővé és fontossá ezt a regényt, hiszen a hétköznapok világába csempészi a homoszexualitás témáját. Ezzel pedig éppen azokhoz szól, akiknek a legnagyobb szüksége van rá, a bizonytalan tizenévesekhez, akik kapaszkodót keresnek a hormontúltengés és az érzelemcunamik túlélésére.