"...az összes elolvasott könyv egyszerre tanítgatott" - interjú Kaprinyák Dórával

Kaprinyák Dóra első regénye, az A teringettét, Budapest! elég hamar felkeltette az érdeklődésemet. A meglepő cím egy meglepő történtet rejt, a szerző első regénye csemege lehet azok számára, akik szeretik az abszurd szituációkban bővelkedő szatírákat. Dórával a regény születéséről beszélgettünk, de kifaggattam arról is, hogy miként látja a kulturális újságírás jelen helyzetét, de arra is választ kaptam, hogy miképpen lehet az írást és a grafikus szemléletet ötvözni. 

Mesélj egy kicsit magadról! Mi terelt az irodalom útjára, vannak-e olyan művek vagy alkotók,

Fotó: Kaprinyák Dóra szerzői oldala

akik nagy hatást gyakoroltak rád?

Már nem emlékszem, hogy kiskoromban mi vezetett rá az olvasásra, de hamar kiderült, hogy nagyon szeretem a könyveket. Tíz évesen, amikor a töri tankönyv mögé rejtettem a könyvemet és úgy olvastam, akkor gondolkoztam el rajta, hogy egyszer én is szeretnék kiadni egy könyvet. Ha több is nyomdába kerül annál jobb. Konkrét alkotót nem tudnék mondani. Sokakat szeretek és volt/van jó pár kedvenc íróm, de nem mondanám, hogy bármelyiküket a példaképemnek tekinteném, vagy olyannak, aki egymaga befolyásolta az írási stílusomat vagy a témaválasztásaimat. Inkább talán úgy mondanám, hogy az összes elolvasott könyv egyszerre tanítgatott. Némelyik azt mutatta meg, hogy kell jól csinálni, némelyik pedig azt, hogy hogyan ne csináljam.

Hogyan született meg az A teringettét, Budapest! alapgondolata, és hogyan jutottál el addig, hogy végül magánkiadásban, ekönyvként add ki a könyvedet?

Őszinte leszek, az alapkoncepciót egy régi újság szalagcíme adta. Megláttam, és annyira képtelennek tűnt, hogy úgy éreztem, muszáj erről írnom. Más koncepciók is futkároztak akkoriban a fejemben, de végül úgy döntöttem, elsőként ezt írom meg, utána jöhet a többi. Ehhez az ötlethez hozzájött még a magyarok szellemisége. Szerettem volna jó pár üzenetet átadni a történettel, a te kritikád alapján pedig szerencsére sikerült. 

Miután megírtam, jó pár hónapra félretettem. Ez részben a béták miatt is volt, akik vagy lassúak voltak (amit teljesen megértek), vagy egy „nekem tetszett”-nél nem kaptam többet. Úgy éreztem az egész regény egy emberiség ellen elkövetett háborús bűn és újra kéne írnom az egészet. Egy idő után azonban úgy éreztem, ideje ezt lezárni. Átolvastam, kijavítottam. Mivel úgy éreztem a színvonal még nem üti meg azt a szintet, hogy nyomtatásba lássam, kezdésként ekönyvként is megteszi. Pedig egy ideje már nézegetem a kiadókat, az Élete legrosszabb napja már tuti nyomtatásban fog megjelenni.

Mi volt a legnagyobb nehézséged írás közben? Mennyire volt nehéz korhű nyelvezetben írni?

A NaNoWriMo-t választottam időpontnak, ami nem szól másról, mint arról, hogy egy hónap alatt kell megírnod egy regényt. Megvan adva, hogy egy nap hány szót kell írnod, hogy a végére meglegyen az ötvenezer. Én ekkor kolis voltam és a feszélyező környezet volt az, ami nagyon megnehezítette nekem, hogy minden nap leüljek és elkezdjek pötyögni. A korhű nyelvezet nem volt túl bonyolult, előtte direkt hasonló korban játszódó regényeket olvastam és ahogy ráhangolódtam ezekre, megvolt az alap is. És nem görcsöltem rá. Annyi bolondság és történelmi pontatlanság van a regényben (hiszen szatíra), hogy ha a nyelvezet nem passzol, hát üsse kő!

Vannak napok amikor hasonlóan nézek ki a könyvesboltokban, mint ezen a képen. Főleg, ha könyvhét vagy könyvfesztivál van. Az utóbbi most múlt el én pedig máris várom az előbbit. Ti szoktatok egyszerre több könyvet venni? Mennyi a rekord? 📚 There are days when I look like on this picture in bookstores. Even when there is a book festival or book week. The first just passed and I can't wait for the Last. Usually you buy more Than one book With one purchase? How many is your record? . . . . . #book #bookstagram #books #bookworm #reading #read #booklover #instabook #bibliophile #booknerd #bookish #bookaddict #bookaholic #igreads #reader #bookphotography #booklove #könyvfeszt #booknerdigans #bookstagramfeature #bookporn #literature #instabooks #library #könyvhét #bookstagrammer #bookshelf #olvasnijó #livros #livro

Olvasok is (@olvasokis) által megosztott bejegyzés, Ápr 28., 2018, időpont: 9:30 (PDT időzóna szerint)

A műved bővelkedik abszurd helyzetekben, és sokszor éreztem úgy olvasás közben, hogy a karaktereid tulajdonképpen jól megrajzolt karikatúrák. Szerinted az ilyen típusú humor mennyire lehet széles körben is népszerű?

Szerintem egyáltalán nem népszerű. Azok a történetek, amikkel mostanában Dunát lehet rekeszteni, a Young Adult regények. Mindnek ugyanaz az alapja és van egy váz, amire ezeket felépítik. Vannak jól megírt YA könyvek, de én személy szerint már unom. A következő regényemmel részben erre szeretnék reflektálni. De nehogy valaki azt higgye, hogy ellenzem ezeket a fikciókat, ha valakinek ez esik jól, én nem állok az útjába.

Tehát nem számítok arra, hogy A teringettét, Budapest! egy varázsütésre berobban a köztudatba és felkerül a top 10-be. Bőven megelégszem azzal, hogyha sikerül megtalálnom azt a kört, akik értékelik az ilyen humort és történeteket.

Milyen a könyv fogadtatása? Kaptál esetleg olyan tanácsot, amiből inspirálódhatsz a folytatás során?

A marketing sohasem volt az erősségem és a többi felkért blogger kritikái még váratnak engem. Ugyanazokat a tanácsokat hallom újra és újra, szóval ezekkel szerencsére tisztában vagyok és ezek tudatában igyekszem fejlődni.

Az írás mellett a rajzolás is nagy szenvedélyed. Az oldaladon több illusztrációdat is láthatjuk. Van rangsor a két szenvedélyed között? Hogyan tudod őket egyesíteni?

Nincs igazán rangsor. Grafikusnak tanulok egyetemen, nagy álmom, hogy könyvborítókat tervezhessek. De egyértelműen a régebbi, másik nagy álmom pedig, hogy író legyek. Ez a két művészi hivatás idővel talán kitesz egy minimálbért (haha). 

Az utóbbi időben szabadversekkel próbálkozom és ezekhez készítek illusztrációkat, olyan stílusban, amit eddig nem nagyon próbáltam. Továbbá szabad percekben sokat segít a regényem történetében, ha leülök és lerajzolom a szereplőket, szituációkat. Olyankor annak ellenére, hogy nem írok, úgy érzem, haladok és tudok gondolkozni azon, hogyan tudnék még csiszolni a cselekményen, karaktereken.

A kulturális újságírásban is otthonosan mozogsz, hiszen oszlopos tagja vagy az AH Magazin szerkesztőségének. Neked mik a tapasztalataid, hogyan lehet egy olyan felületet fejleszteni, amiből nem származik bevétel? Milyen nehézségekkel találkozol, és szerinted hogyan lehetne egy ideális világban megoldani őket?

Na ez egy nehéz kérdés! Mióta nagyjából másfél éve belevágtunk a magazinba, azóta az a célunk, hogy valamikor bevételünk legyen belőle, de ezt azóta sem értük el, és egyelőre csak teszünk bele. Nehéz kimozdulni a bloggervilágból, ahol ez az online magazin stílus nem nyerő. Annyira nagyszabásúak pedig sajnos még nem vagyunk, hogy a következő szintre emelkedjünk. Az ilyen portáloknak azonban jó, ha van egy arculata és meghatározott témája. A mi dolgunkat megnehezíti, hogy nem elégedünk meg egy fő rovattal, például a könyvekkel, hanem mindennel foglalkozni akarunk. Sokan vagyunk, nagyszabásúak szeretnénk lenni, ez pedig személytelenebbé teszi a cikkeket, ami megint hátrány a bloggerek körében. Kell még az a csoda, ami kiemel minket.

Egy ideális világban a tehetséget és a hozzáértést értékelik. Sajnos nagyon sokszor találkozom önjelölt írók és önjelölt grafikusok között is olyanokkal, akik azt sem tudják mit csinálnak, száz meg száz helyből vérzik a koncepciójuk, mégis felkapták őket.

Milyen további terveid vannak? Szeretnéd esetleg más stílusban is kipróbálni magad?

Nagyon szeretnék most a jelenleg készülő regényemre koncentrálni, hogy minél előbb nyomtatásban láthassam. Mielőtt komolyan belevágtam volna ebbe, novellákkal próbálkoztam, rövid tárcákkal, amiből kettőt majd a 100 mini történet című antológiában lehet majd olvasni. A szabadverseimet még komolyabban nem mertem a világ elé bocsátani, csak a blogomon osztogatom meg őket.