Hogyan írok könyvkritikát?

Korábban írtam egy cikket arról, hogy szerintem mik az önjelölt kritikusok legfőbb bűnei, ma pedig a gondolatmenetet kicsit lazábban folytatva azt szeretném bemutatni, hogy miképpen is születik egy könyves bejegyzés itt az oldalon. Szó lesz arról, milyen szempontokat tartok fontosnak  és miket hagyok ki módszeresen. Szóval, ha egy iróniával fűszerezett írástechnikai cikkre vágysz, vagy egyszerűen csak belesnél a kulisszák mögé, mindenképp olvass tovább!



Amikor elolvasok egy könyvet, mindig bele akarom helyezni egy tágabb diskurzusba. Nem elégszem meg annyival, hogy leírom, mi tetszett és mi nem, hiszen arra a mezei kommentelő is képes. Kényszeresen ragaszkodom ahhoz az elvhez, hogy a mű valamilyen mondandóval rendelkezzen, és amennyiben ennek a feltételnek nem tesz eleget, nem vesz fel helyi értéket az elképzelt skálámon. A skála nagyjából a következőképpen néz ki:

Ezen a skálán számos olyan pont van, amit nem lehet ábrázolni. Mivel eléggé előítéletes vagyok, a fanfiction például a negatív irányban foglal helyet, de szerencsére már többször csalódtam kellemeset, hiszen több kiváló fanfictiont is megismerhettem az elmúlt néhány évben. 

De a címadó kérdést még nem válaszoltam meg. Íme tehát pontról pontra az én kritikaírási módszerem:

  1. Elolvasom a könyvet.
  2. Megnézem, milyen volt a fogadtatása (Moly, könyves bloggerek). Ez azért fontos számomra, mert nem a harmincadik ugyanolyan bejegyzést akarom megírni. Ha nagyjából megegyeztek a benyomásaim a többi könyves bloggerrel, olvasóval, kritikussal, igyekszem a könyvet egy tágabb kontextusban megvizsgálni, például elhelyezem a szerző életművében, a műfajban, vagy kitekintek arra a társadalmi témára (ha van benne), amit boncolgat
  3. Elgondolkodom azon, hogy a könyv mint műalkotás miképpen funkcionál. Ezt azért teszem, mert ha már erre tanítottak az egyetemen annyi éven keresztül, szeretném a tudást valamennyire hasznosítani. A műalkotás mindig közvetít valamit, még akkor is, ha kifejezetten szórakoztatásra szánják, hiszen a kor hangulatát és uralkodó ideológiáját a legblődebb könyvekben és filmekben is megfigyelhetjük.
  4. Elgondolkodom azon, hogy ezeknek a gondolatoknak van-e értelme.
  5. Megírom a bejegyzést.
Dolgok, amik nem érdekelnek, ezért csak a legritkábban ejtek szót róluk a bejegyzésekben:
  1. Borító: Én tipikusan olyan olvasó vagyok, akit a téma jobban érdekel, mint a külcsín, a borítóról éppen ezért csak akkor értekezek (nagyjából fél mondatban), ha valami radikálisat tapasztalok.
  2. Fülszöveg: Sok könyves blogban látni, hogy a könyv fülszövege gyakran több helyet foglal, mint maga az értékelés. A fülszöveg jó alap a tájékozódáshoz, azonban ezeket bárki egyetlen perc alatt visszakeresheti, és elolvashatja, ha szeretné. Az értékeléshez a fontos tények úgyis a szövegbe kerülnek, minden más információ megtalálható a könyvek Molyos (vagy egyéb internetes) adatlapján.
  3. Egy elképzelt könyv (@elkepzeltkonyv) által megosztott bejegyzés,
Mindezek alapján több kérdés is felmerül bennem. Mi különböztet meg az anonim kommenthuszároktól? A platform? A szöveg stílusa? Hogy néha szeretek úgy idegen szavakkal dobálózni, hogy ismerem azok jelentését? Mi jogosít fel arra, hogy hierarchiát állítsak fel műfajok, alkotók között? Mennyit ér a szavam? Bekapcsolódhat-e a blogger tevékenysége az irodalmi diskurzusba? Hiszen valljuk be, manapság többen olvasnak online, ingyenesen hozzáférhető irodalmi-kulturális blogokat, mint az évtizedek óta a kulturális életet formáló Élet és Irodalmat és további nyomtatott irodalmi lapokat. Éppen ezért fontos, hogy a lehető legmagasabb színvonalon a lehető legtartalmasabb bejegyzéseket készítsük. Hiszen a bloggerek felelőssége rohamosan növekszik. És ezzel járó feladatokhoz bizony gyorsan fel kell nőni. 







Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések