Boris Vianról már több cikkemben és videómban is beszéltem, ő ugyanis az egyik kedvenc íróm, és a munkásságát rendkívül inspirálónak tartom. Az 1953-ban megjelent Hullasztó című regénye a szürrealista irodalom egyik jellegzetes alkotása, mégis olyan, mintha egy komor utazásra indulnánk az emberi elmébe.
A Hullasztó történetét nehéz leírni egy mondatban. A központi hős Holtottó, aki érzelmek nélkül él, és azért megy vidékre, hogy magába töltse az ott élők érzelmeivel. A regény azonban nem csupán erről szól. A számtalan szürrealista jelenet ellenére például végigvezet minket az anyai ösztönök kialakulásának folyamatán is, miközben erőteljesen megragadja minden érzékszervünket, és gondolkodásra ösztönöz (olykor kifejezetten sokkoló módon.)
A rövidsége ellenére egyáltalán nem könnyű olvasmány. Nem csupán azért, mert a mögöttes tartalom sokkal fontosabb annál, amit ténylegesen olvasunk, hanem azért is, mert ez a regény merően eltér Vian korábbi műveitől, sokkal feszesebb és sötétebb, még a Vian stílusára jellemző nyelvi játékok sem oldják fel komor hangulatát.
A szerző rajongóinak kötelező olvasmány, leginkább azoknak ajánlom, akik hajlandóak a képek mögé látni, és akár többszöri újraolvasással rászánni az időt arra, hogy kibogozzák ennek a különleges utazásnak a részleteit, mert ezáltal is felfedezhetünk egy kisebb szeletet az emberi elme rejtett zugaiból.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!