MIÉRT HALDOKLIK a romantikus irodalom?

A romantikus irodalom fogalma az elmúlt évek során számos változáson ment keresztül. Ennek számos oka van. A műfaj társadalmi és gazdasági változások miatt erodálódni kezdett, azonban a romantikus regények mindmáig az irodalom egyik húzóágának számítanak, hiszen rendszerint könnyed, gyorsan olvasható szórakoztató olvasmányok, arról nem is beszélve, hogy a női olvasókat célozzák meg, akik szívesebben költenek könyvekre, és írják meg véleményüket akár egy blogbejegyzés formájában is. A változás természetes folyamat, de akkor mi a probléma? Milyen művek kapnak romantikus besorolást, és ezek mennyire felelnek meg a műfaj eredeti definíciójának? Milyen társadalmi képet mutatnak a romantikus művek, és ezek mennyire károsak? És ez tényleg a romantikus irodalom halálához vezet?

Amikor kimondjuk a halál szót, annak mindig nagy súlya van. Nem csak azért, mert a halál végleges, és visszafordíthatatlan, hanem azért is, mert lehet hirtelen, és egy hosszú, fájdalmas betegség következménye is. Amikor azonban egy műfaj haláláról beszélünk, mindig ott a lehetőség a feltámadásra.  Miért? Mert a műfaj bizonyos sajátosságai más műfajokba is adaptálhatók, és mert az adott műfaj különböző gazdasági, művészeti megfontolásból képes lehet új erőt kapni. Már maga a műfajjá válás is egy nagyon hosszadalmas folyamat, ami egyetlen pillanat alatt tűnhet el, vagy kerülhet a figyelem középpontjába. (A filmművészetben látványosabban megfigyelhetők a műfaji változások, a screwball comedy például a 30-as évek kedvelt műfaja volt, a 40-es években azonban teljesen eltűnt, a westernnek két felszállóága is volt, és a filmkészítők számára ma sem tartozik a legnépszerűbb műfajok közé, de a 2000-es években népszerű romantikus komédiák is szinte teljesen eltűntek a mozikból. Ennek okairól ITT olvashatsz bővebben.)

Az, hogy egy adott korszakban mely zsánerek számítanak népszerűnek, remek képet ad a társadalom aktuális mentális állapotáról. Ha az irodalmat nézzük, 2018-ra a szórakoztató irodalom átvette az uralmat a szépirodalmi művek felett, ma ugyanis már egyre kevesebbet olvasunk hagyományos szépirodalmat, és még kevesebb verset, novellát, amely számos tényre rámutat. Elsődlegesen arra, hogy - akárcsak a filmek, televíziós műsorok esetében - a könyveket is leginkább pihentető céllal olvassuk, nem gondolkodni, hanem kikapcsolódni szeretnénk, erre pedig az íróknak is reagálniuk kellett.

Ahhoz, hogy  az írók széles olvasóközönséget érjenek el, olyan réteget kellett megszólaltatniuk, amely egyébként is fogékonyabb volt az irodalmi művek fogyasztására. A nők ugyanis sokkal szívesebben olvasnak, és előnyben részesítik az olyan könyveket, amelyben a szerelem kerül középpontba, a vége pedig jellemzően heppi enddel zárul. Ezzel önmagában nincs is probléma, az irodalom mindig is hasznot húzott a nőkből, és nők romantika iránti vonzalmából, az újságárusoknál nagy számban kaphatóak az olyan, jellemzően rövid romantikus regények, amelyeket akár egyetlen nagyobb lélegzetvétellel is el lehet olvasni. (pl. Júlia könyvek) Mivel ezek tömegesen, gyors egymásutánban készülnek, hamar kialakították a maguk sémarendszerét, amelynek az egyik következménye az lett, hogy a történetek hamar kliséssé váltak.

A klisé és az eredetiség hiánya azonban önmagában még nem jelent halálos ítéletet. A romantikus irodalom nagy változása a Szürke ötven árnyalata gigantikus sikerével következett be, ezt követően ugyanis tömegesen jelentek meg olyan regények, amelyekben a romantikus kapcsolat alapja a szex, és a két fél közötti köteléket az érzelmi kapcsolat kialakulása helyett a szex gyakorisága alapozza meg. Ez sem jelent halálos ítéletet. Amióta ugyanis létezik az irodalom, léteznek olyan művek, amelyek kifejezetten explicit módon ábrázolják a szexualitást (a hetvenes években például a fiatalok előszeretettel olvastak ilyen műveket pornó helyett, de Sade márki történeteit sem kell bemutatni senkinek). A halálos ítéletet az fogalmazta meg, hogy mind az írók, mind az olvasók elfelejtettek különbséget tenni a romantikus irodalom és a pornó között.

Azonban még mindig nem ez a legnagyobb probléma. A két műfaj elemeinek keveredése és legitimmé válása ugyanis magyarázható azzal is, hogy alapvetően egy testközpontú kultúrában élünk, amelyben fontosabb a test igényeinek kielégítése, mint a lélek és a kapcsolatok ápolása, és különben is, nem minden romantikus regény rossz, amelyben a két zsáner elemei keverednek. Azonban ez az új elegy egy új sémarendszert és számos olyan problémát generált, amelyek hosszú távon halálhoz vezethetnek:

• A regények nyelvezete a gyors fogyaszthatóság érdekében folyton egyszerűsödik, amelynek az is a következménye, hogy nyelvtanilag silányabb minőségű művek születnek,
• A regények jelentős része romantizálja a nemi erőszakot, a családon belüli erőszakot, a nők férfiaknak való kiszolgáltatottságát, a munkahelyi zaklatást, a nők tárgyiasítását, egyszóval mindent, ami ellen ma a feministák harcolni próbálnak,
• A romantika fogalma ennek következtében teljesen megváltozott,
• Piacgazdasági érdekekből ezek a káros társadalmi mintát közvetítő történtetek kerülnek előtérbe, és jelennek meg tömegesen a boltok polcain,
• Amely már nem csak a felnőtteknek szóló irodalomban, hanem  a Young adult könyvekben is gyökeret vertek,
• A szexualitás tehát egy pszichésen fejletlen korosztály számára is a romantikus kapcsolatok kialakításának legfőbb és szinte egyetlen eszközévé vált,
• Mindemellett, hogy a történetek érdekesek, aktuálisak maradjanak, a szerzők újabban olyan témákat dolgoznak fel, amelyek további társadalmi deformitásokat romantizálnak ( pl. sugar daddy, mostohaapa-gyermek, mostohatestvérek közötti viszony).

Ezek akármennyire is tűnnek elfogadottnak, vagy követendő példának (a tévében is láthatóak), nem azok. Az, hogy szerzők ezzel foglalkoznak, önmagában nem jelentene veszélyt, hiszen egy műalkotás alapvető kötelessége a környezete állapota felmérése, valamint valamilyen társadalomkritika megfogalmazása. Azonban azáltal, hogy mi olvasók már csak fogyasztani akarunk, értelmezni nem, teret engedtünk egy olyan jelenségnek, amely a romantikus irodalomban fogalmazódhatott meg a legexpilcitebben. A műalkotás ugyanis nem fogalmaz meg semmilyen üzenetet vagy kritikát. Miért? Azért, mert a romantikus regények a tömeges termelés miatt a legfogékonyabbak arra, hogy bizonyos társadalmi folyamatokra, valamint a társas kapcsolatok változásaira reagáljanak. Kis kitekintésként említeném fel újra a screwball comedy példáját: a harmincas években népszerű romantikus filmműfaj egyik sajátossága az volt, hogy a szexualitás mint téma a korhoz mért nyíltsággal témaként szolgált, amely az 1934-ben szigorúan életbe lépett Hays-kódex (amely Hollywood első cenzúra-szabályzata volt, amely szigorúan szabályozta a szexualitás bemutatását is), annak ellenére tudta feldolgozni a burjánzó szexuális energiákat, hogy akár egyetlen csóknál többet is láttunk a filmben. Majd a negyvenes években egy pillanat alatt eltűnt, a háború után ugyanis a szexuális energiákat a család stabil egységének kialakítása váltotta fel a háború traumáinak feledtetése érdekében.

Összegzésképpen, a romantikus irodalom halála egy olyan tünetegyüttes végső stádiuma lehet, amelynek két dolog indított el: az egyik a könyvpiac gazdasági irányvonala (amelybe az írók is tartoznak), a másik pedig az olvasó maga, aki a megváltozott viszonyok miatt tévesen azonosítja a romantikus irodalmat egy olyan könyvciklus darabjaihoz, amely maga is most válik műfajjá (nem pornó, de nem is romantikus klasszikus értelemben legalábbis). Ez az új irányvonal ugyan kielégíti az olvasói igényeket, de szép csöndben meg is öli a műfajt,  de legalábbis egy olyan változás felé indította el, amelyben nemcsak a régi betegségek mellett az új tünetekkel is meg kell küzdenie.