Egy kultúrblogger a Cosmopolitan Blogger Daysen

Október 26-án és 27-én, immáron 5. alkalommal rendezték meg a Cosmopolitan Blogger Dayst, amelyen először vettem részt. De vajon irodalmi-kulturális bloggerként mennyire volt hasznos a rendezvény? És szerintem miket tanulhat a kulturális média a Cosmopolitanéhez hasonlóan nagy volumenű rendezvénytől? Kiderül az élménybeszámolóból.


Az egyetemen a filmelmélet-filmtudomány szakirány mellett kommunikáció- és médiatudományt is tanulok, és már évek óta írok különböző lapokba, így mindig nagy érdeklődéssel figyelem az olyan rendezvényeket, amelyek nyitottak a nem szakmabeliek számára is. Megannyi könyves rendezvény után idén sikerült eljutnom a Diákújságíró Egyesület Sajtófesztiváljára is, amely merően más élmény volt az eddig megszokott visszafogott eseményekhez képest. 

És aztán tegnap elmentem a Cosmopolitan Blogger Daysre.

A konferencián a közösségi médiafelületek, a Youtube, és a Google okos és eredményes használatáról is számos, hasznos ismeretet szereztem, könyves-kulturális bloggerként ugyanis különösen fontos, hogy ezeket a lehető leghatékonyabban használjuk. Ez a terület ugyanis kevésbé népszerű az olvasók körében, nem csak azért, mert egy alapvetően szűkebb réteget céloz meg, hanem azért is, mert kevésbé személyes, éppen ezért kevésbé érdekes - legalábbis a nagy tömegek számára. 

Noha a nap alapvetően nem a kultúra köré szerveződött, örültem, hogy akadt olyan előadás is, amely kifejezetten az olvasásról szólt. Szabados Ágnes a "Nincs időm olvasni" kihívás ötletgazdája arról beszélt, hogy a közösségi média segítségével hogyan tudott létrehozni egy olyan élő közösséget, amely aktívan megosztja olvasásélményeit, és hogy miképpen vett rá más hírességeket is arra, hogy egy-egy kedvenc könyvük bemutatásával az olvasást népszerűsítsék. Egy másik kultúrbloggerként kiemelendő gesztus, hogy az Álomgyár Kiadó is képviseltette magát a rendezvényen, így a könyves bloggerek, valamint a könyvek iránt érdeklődők számára is lehetőség nyílt arra, hogy a kérdéseiket feltegyék, kontaktot létesítsenek a kiadóval, és hogy egy R.Kelényi Angelika által dedikált könyvet is hazavihessenek.

A nap számomra egyik legvártabb előadása Tatár Csilláé volt, akinek évek óta követem a munkásságát, és aki arról beszélt, hogy miképpen lehet televíziós tartalmat gyártani a Youtube-ra. Ez azért is nagy dilemma, mert létezik egy kisebb szakadék a televíziós műsorkészítők és az internetes tartalomgyártók között. A Youtube ugyanis egyre inkább kezdi átvenni a hatalmat a szórakozási szokásaink felett, amelyre a televízió még nem tudott megfelelően reagálni, erre egyébként a nap későbbi részében Tokár Tamás és Kovács Dorottya előadása is remekül reflektált.


A nap folyamán végig furcsa érzésem volt. Egyrészt azért, mert élveztem, hogy kiléptem a konfortzónámból, és az irodalom nagy problémái helyett könnyedebb témákról is beszélgethetek - szakszerűen - másrészt végig úgy gondoltam, hogy akár a nagyobb kulturális rendezvények is meríthetnének ihletet a Cosmopolitantől. Leginkább azért, mert a nap végig interaktív volt, a standokon a hostessek figyeltek az emberekre (az őszi Margón a telefonjukba temetkező hostokkal, hostessekkel találkoztam, ami nagyon elvette a kedvem), és függetlenül minden erkölcsi dilemmától, a résztvevők néhány képért cserébe számos ingyenes termékkel térhettek haza. (Az, hogy erről tartalomgyártás szempontjából mit gondolok, más tészta, de a lényeg, hogy az emberek szeretik, és jól érzik magukat, ha megajándékozzák őket valamivel, ami egy kicsit is értékesebb, mint néhány régi magazin.) A szervezők igyekeztek a résztvevők kedvében járni, hiszen a konferencia programjai mellett egyéb, kikapcsoló programokat is szerveztek, kaphattunk például ingyen sminket, de készíthettünk virágos fejdíszeket is készíthettünk, amely remek kikapcsolódás volt két előadás között.

Ettől függetlenül persze nem vagyok maradéktalanul elégedett. Noha tisztában vagyok azzal, hogy a kultúra kevésbé eladható a szépségápolási, életmód vagy gasztronómia tartalmaknál, úgy gondolom (legfőképpen azért is mert ezeket a tartalmakat is nők fogyasztják túlnyomó többségben), hogy érdemes lenne nyitni az ilyen tartalmak irányába. Ehhez jó kezdőpont volt Szabados Ágnes előadása, és az Álomgyár Kiadó jelenléte, de a Blogger Awardson még mindig nincsen kulturális kategória, noha elég sok színvonalas blog és vlog van a blogoszfrérában. Ez egyébként nem csak a Cosmopolitan hibája, hiszen maga a kulturális szféra sem elég nyitott a bloggerek, influencerek irányába, pedig számos lehetőség rejlik az internetes tartalomgyártókkal közös együttműködésben. De ez az út rögösebb, a távolságtartásról pedig már számos cikkemben értekeztem részletesen.

Összességében mindenképpen megérte elmenni a rendezvényre, mert számos hasznos tapasztalatot gyűjtöttem pozitív és negatív értelemben egyaránt, de sok inspiráló és hasznos előadást hallgattam meg, amelyekből a továbbiakban én magam is meríthetek ötleteket, praktikákat.  Kultúrbloggerként pedig különösen fontosnak érzem, hogy a lehető legszélesebb spektrumban tájékozódjak, hiszen ahhoz, hogy a kultúra és a irodalom továbbra is népszerű maradjon, és tovább fejlődjön, onnan kell inspirálódni, ahol a legnagyobb fejlődéseket és eredményeket találni, és ehhez bizony néha a lehető legmesszebbre kell menni az érdeklődési körünktől. A frissesség ugyanis mindig új lendületet hoz, és egy internetközpontú világban minden eszközt meg kell ismernünk, hogy tudjuk, mi melyekkel tudunk a legeredményesebben dolgozni. Ennek pedig a Cosmopolitan Blogger Days remek keretet adott.



Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések