Az altató szerekről

Szeifert Natália Az altató szerekről című regénye a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg 2017-ben. A kötet két nő történetét meséli el párhuzamosan, akiknek az élete ugyan csak egy rövid időre kereszteződik, mégis kölcsönösen hatást gyakorolnak egymásra. 

A kötet olvasása közben végig egy furcsa párhuzamot éreztem Szeifert Natália és Vera Chytilová között. Vera Chytilová 1963-as Éva és Vera című filmje ugyanis hasonlóképpen építkezik, mint az Altató szerekről. Adott két nő, akik nem részei egymás életének, így történetük két párhuzamos szálon fut, Éva életét a torna, a sport köti le, míg Vera háziasszonyként éli az életét. Mindkettejük életében rengeteg nehézség és küzdelem van, bár ez Éva életében látványosabb, a sport miatt ugyanis nagy áldozatokat kell hoznia. 

Valami hasonló történik a regényben is. Zelma és Zsuzsa életútját követhetjük végig, akik két teljesen eltérő úton haladnak végig. Zelma, miután 18 évesen elveszti az édesapját, majd nem sokkal később az édesanyját, magára marad. Nem igazán tud mihez kezdeni azzal a gondolattal, hogy felnőtt lett, nem bírja az ezzel járó terhet, ezért alkohollal, droggal és szexszel próbálja oldani a feszültségét. Zsuzsa élete eközben sokkal hétköznapibb és nyugodtabb. Férjnél van, gyereket nevel, jómódban él és az apjától örökölt üzletet vezeti. 

Aztán találkoznak.

Az aktus már a regény elején megtörténik, és rögtön két nézőpontból is megismerhetjük. Olyan találkozás ez, ami a találkozás pillanatában nem tűnik nagyon jelentősnek, valami azonban mégis megragad, elgondolkodtat és cselekvésre késztet. Aztán végül minden marad a régi. Legalábbis látszólag. Megismerjük Zelma és Zsuzsa életét, olykor a múltból visszaemlékezve, olykor pedig a jelenből kiragadott élethelyzetekből. 

Éppen ezek az élethelyzetek teszik realisztikussá a történetet. Az altató szerekről ugyanis kiváló kórképet fest a modern nők megfeszített életéről. Nem csak azért, mert Zelma történetén keresztül megmutatja, hogy a magány és a céltalanság milyen nyomokat hagy a testen (fizikailag is, hiszen Zelma súlyos balesetet szenvedett), hanem azt is, hogy a látszólag boldognak tűnő életben is mennyi apró konfliktus van, amelyek szintén súlyos felismerésekhez vezethetnek. A fizikai és lelki fájdalom kezelésére különböző szerek használhatóak. A címmel ellentétben a kötetben nem csak az altató szerek jelennek meg tüneti kezelésként, hanem a szex, a pornó vagy az alkohol is. 

A kötet legnagyobb erénye, hogy nem akar semmit a képünkbe tolni. Nincsenek benne nagy hollywodi drámai jelenetek, csak azok a traumák, amelyekkel az ember elkerülhetetlenül találkozik élete során. Ezeket a drámákat pedig áthatja az, hogy a hősök - mint a legtöbb ember általában - képtelenek megbirkózni az élet értelmetlenségének gondolatával. Ez teszi a regényt még realisztikusabbá, és átélhetőbbé. 

Az altató szerekről az első oldaltól az utolsóig egy magával ragadó olvasmány. A regény nyelvezete, stílusa is magába szippant, a hősök úgy mesélnek, mintha hozzánk szólnának, mintha nekünk beszélnének. A kortárs magyar szépirodalom egyik legjobb darabja volt ez a könyv - legalábbis a közelmúltban olvasottak közül. Nem csak azért mert az életről szól, hanem mert meghaladja önmagát, és képes olyan univerzális problémákat is megfogalmazni, mint a kapunyitási pánik, a szűk család funkcióinak átalakulása, a kapcsolatok meggyengülése, vagy az, hogy az egyén saját elvárásai hogyan ütköznek a társadalmi normákkal, elvárásokkal. Ez nem csak az egyedülálló nőkre vonatkozik, hanem az olyan nőkre is, mint Zsuzsa, akinek látszólag mindene megvan, azonban, mint kiderül, egy olyan látszatvilágban él, amihez egyre kevesebb kötődése van. Ajánlott olvasmány a szépirodalom kedvelőinek.


É.Tóth Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szólj hozzá!

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!