Csonthavazás

A Napkút Kiadó gondozásában jelent meg Acsai Roland legújabb regénye, a Csonthavazás. Apokalipszis, disztópia, vegyes érzelmek. Utóbbi részemről olvasás közben.

Őszintén szólva, az utolsó oldalig gondolkodtam azon, hová pozicionáljam ezt a regényt. Végig van benne valami kettősség, amelyet már az első oldalon kimondanak. 

Talán nem a bolygó apokalipszise volt ez, csupán a léleké. Nem is egy léleké, soké, és ezek az apró, magányos és személyes apokalipszisek összeadódtak. 

Ez a gondolat végig jelen van. Egy apokaliptikus világban egy elképzelt város elképzelt lakói nem tudják, mi történik körülöttük, csak azt, hogy csont hullik az égből hó helyett. Talán a jó és rossz angyalok csatái miatt, talán éppen azért, mert a földi harcok hatnak az égi küzdelmekre, nem tudni. Csak azt, hogy Per, Ethümia és Hanna életére ezek a harcok különös hatással vannak. 

A szövegben az egyszerűség dominál, kevés leírás egyszerű, rövid, lényegre törő mondatok. A szöveg néha túlságosan kimért és didaktikus, van a párbeszédekben valami, amitől idegennek éreztem a könyvet. A regény mégis gyorsan olvasható, a maga 168 oldalával ugyanis akár egyetlen nagy lélegzetvétellel el lehet olvasni.

A történet azonban jóval komplikáltabb. Az eleje ködösen indul, ami talán azt a bizonytalanságot alapozza meg, amely mind a városlakókban, mind az olvasóban jelen van. Nem tudjuk mi történik. Nem értjük a motivációkat, és nem igazán értjük a szereplők helyét sem a történetben. Az egyszerű sorok mögött rejlő kettősség ugyanis nehezíti az értelmezést. Talán ez az egész könyv csak egy metafora? A jó és rossz harca az ember lelkében zajló örök ellentétek csatája volna? Az apokalipszis a lélek sivár magányának következménye? 

Acsai Roland könyvét talán disztópikus fantasyként lehetne a legjobban körülírni. Létezik ilyen a kortárs magyar szépirodalomban? Aligha. A regény nagy erénye, hogy az egyszerű dramaturgia ellenére is képes komplex karaktereket ábrázolni, ahogyan azt is kiválóan bemutatja, hogy a jellem és a kapcsolatok fejlődése a környezetre is hatással van. Minden mindennel kölcsönhatásban van. Ha a boldogság eltűnik az életből, a világ sivárrá válik.  A történetmesélés és a fabula közti disszonancia azonban számomra olykor zavaróan hatott, ugyanis furcsán életidegenné tette a regényt, ami miatt a mű üzenete csak nehezen fogalmazódott meg a számomra. 

A Csonthavazás összességében azonban egyáltalán nem egy rossz olvasmány. Egy új íz első kóstolásához tudnám a legjobban hasonlítani, egy olyanhoz, aminek több próba kell, hogy eldöntsd, ízlik-e. Különleges szépirodalmi élmény tehát a fantasy kedvelőinek. 

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések