Kis tüzek mindenütt

Az Európa Kiadó gondozásában jelent meg Celeste Ng legújabb regénye, a Kis tüzek mindenütt. Különleges, magával ragadó olvasmány, amely nem hagy nyugodni olvasás után sem.


Az amerikai kertváros reprezentációja az évtizedek folyamán furcsa paradoxont hozott létre. A látszólag nyugodt, békés környezetben általában mindig lappang valamilyen sötét titok, a már-már idillikus környezetet gyakran rázza fel valamilyen tragédia, amely szűk család, és a kertvárosi közösségek kapcsolatrendszerét is gyökeresen átalakítja. Európai (magyar) olvasóként sokunkban lehetnek furcsa benyomások, amikor egy hasonló történetet olvasunk, vagy nézünk meg filmben: vajon tényleg ennyire lehetetlenül lélekörlő egy amerikai kertvárosban élni? Vajon a nyugalom és a relatív biztonság, az ingerszegény környezet, a hétköznapok lassú monotonitása tényleg képes arra, hogy radikálisan reagáljunk egy fellépő problémára? Egy amerikai kertvárosban tényleg annyi haláleset, tűzeset, és egyéb tragédia van, mint amennyit mi a könyvekben, filmekben láthatunk? És mégis mi lehet ennek az oka?

Nagyjából ezekkel az előzetes kérdésekkel vágtam neki az olvasásnak. A történet szerint Shaker Heightsben járunk, Cleveland egyik nyugodt külvárosában, ahol - ahogyan azt megszokhattunk - minden tökéletes. Az utcák tiszták, a házak rendezettek, a környezet idilli. Itt él Mrs. Richardson gyermekével és férjével. A nő természetesen a szabályok megrögzött követője, és a környék egyik lepatinánsabb mintalakója. Az idilli környezetbe azonban új ember költözik Mia Warren (és lánya) személyében, akinek már-már klisészerűen titokzatos a múltja, amely a regény egyik fő konfliktusát is okozza. Az, hogy ez a két nő összetűzésbe kerül, elkerülhetetlen, a regényt azonban nem ez teszi izgalmassá. Richardsonék barátai ugyanis szeretnének egy kínai-amerikai kisbabát adoptálni, azonban felbukkan a gyermek biológiai anyja is, amely számos erkölcsi dilemmát okoz. 

A Kis tüzek mindenütt  egyik legfőbb kérdése ugyanis az, hogy mi a jó egy gyereknek? Az, ha jólétben nő fel, de nem a vér szerinti szülei nevelik fel, ennek ellenére minden szeretetet és szükséges dolgot megkaphat a gyermek, vagy ha a vér szerinti szülei nevelik fel örökös nélkülözésben, de hatalmas szeretetben. Előbbi esetben a baba kulturális gyökerei elsorvadnak, hiszen nem ismerheti meg bennfentesként a kínai kultúrát, és a fehér bőrű társadalom előítéleteivel, a rasszizmussal is szembe kell néznie, amelyet nem csak neki, hanem az egész családnak meg kell szenvednie. Azért különösen jó ez a dilemma, mert a szerző nem köteleződik el egyik oldal mellett sem, pro és kontra is érvel, amellyel inkább csak felveti a problémákat, és nem akarja a szánkba rágni a személyes véleményét. 

De nem csak ettől jó ez a regény. Celeste Ng ugyanis különleges gonddal építi fel a szereplők kapcsolatrendszerét, a jellemüket, és arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy az események ok-okozati összefüggéseit részletesen bemutassa. Az előzetes percepcióimmal ellentétben ez egy igazi lélektani regény, amelyben nem az a fontos, hogy mi történik a külvilágban, hanem az, hogy mi játszódik le az egyes karakterekben közben. Azonban az írónő még ezen is képes felülemelkedni, hiszen nem csupán az egyes karakterek személyes történetét, jellemfejlődését követhetjük nyomon, hanem a közösségét is, amelyet az egyes karakterek véleménydarabkái formálnak egésszé, és görgetik végig a fejlődés útján.

A kezdeti kérdéseimet is meg tudtam válaszolni a kötet elolvasása után. Az hogy ezt a történetet egy nyugodt kertvárosban ismerhettük meg, remek lehetőséget adott arra, hogy az írónő bizonyos nagyobb társadalmi folyamatokat  egy kisebb közösségre vetítsen le a könnyebb nyomon követhetőség érdekében. Celeste Ng ugyanis több nagyobb, globális társadalmi témát érint mint például  az anyaság, az adoptáció, a rasszizmus vagy az előítéletek, mindezt egy az egész regényen átívelő gyönyörű metaforával gazdagítva. A tűz ugyanis nem csupán mint a regény elején megjelenő tűzesetként van jelen. A tűz a kezdeti szikra, amely új dolgok megtételére ösztönöz, amely újramelegíti a lelket, amelynek fénye új irányba terel. És azért, hogy a láng csak felmelegít-e, vagy mindent elpusztít, csak mi felelünk.

Összességében tehát csak ajánlani tudom a Kis tüzek mindenütt című könyvet, nem csupán azért, mert egy kiváló lélektani regény, hanem azért is mert elképesztő a lezárása. Egy komplex, elejétől a végéig mesterien megalkotott könyvet tarthat a kezében az olvasó, amely képes lángot ébreszteni a lélekben. Többre talán nincs is szükség egy szürke, hideg délután. 

Köszönet a recenziós példányért az Európa Kiadónak.

É.Tóth Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szólj hozzá!

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!