EGYÜTT ÍRTUK: Ez nem szerelem a kolera idején

Írta: - február 14, 2019

Ez nem szerelem a kolera idején
csak ülünk itt te,meg én
csak ülsz, és nézel némán
én mint egy tök, mélán
várom a kegyelmet.

Kaktusz- bőrbe bújtál
Talán már meguntál,
de ki kell mondanod. 
Szeress vagy menj el!

Menj el!
Vidd magaddal a stafírungot
És kérlek ne finomkodj 
az érzésekkel!
A Niagarába folyjon könnyed
ez ugyanis nem egy könnyed
tánc volt a holdsugárban.

Ha velem maradsz, szeress!
De szeress örökre!
Kend ingembe szemfestéked
hadd öleljelek téged!
Csak engedd, hogy öleljelek,
hogy a kezed fogjam, 
hogy azt mondjam:
tiéd lehet minden többlet
érzelmi bankszámlámon.

De meg sem szólalsz.
Tán már nem is kellenek a szavak?
Magányos alak vagyok,
a ki nem mondott szavak tengerén
hánykolódva. 
Régen kék szemed óceánjában
fürdőztem minden percben.
Furcsa ez a hangnemváltás,
ez az érzelmi moduláció,
Régen álomhajót építettünk volna,
de ma ruhacsipesszel tartjuk egyben
amit mi régen ketten
egymásnak ígértünk.

Talán jobb, ha csöndben maradsz.
Jobb, ha a szél fújja el az utolsó szót,
hadd szálljon, mint a pitypang magjai.
Talán még ma este utoljára
valamit a füledbe súghatok,
valami arcpirítót a párnák között.
Talán ma még szökik egy kis vágy a szívedbe,
Talán ma még te is ehetsz
a tiltott almafa negédes gyümölcséből,
én mindenemet neked adom.

Ez nem szerelem a kolera idején,
csak ülünk itt te meg én, 
bár eszembe jutna valami szórakoztató,
de csak az emancipáció
kering a gondolataimban - 
csak tudnám, miért. 
Miért várok itt némán,
mikor az utolsó szót
én is kimondhatnám.



Olvasd el ezeket is!

0 Comments

Szólj hozzá!

Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!