A Nem fénylik, mint a nap volt az első regény, amit Anthony Burgesstől olvastam. A regény William Shakespeare születésének 400. évfordulója előtt tiszteleg, és nem csak a drámaíró munkásságát idézi meg, kiváló korképet is fest a XVI-XVII. századi Angliáról.

A történet nagyon egyszerű. Williamet már nagyon fiatal korától foglalkoztatják a nők. A nők és az írás. A regényt ez teszi izgalmassá, hanem az, ahogyan megelevenedik a korszak Angliája. A bűz, a mocsok. Ez a regény nem csak William Shakespeare életútjának bemutatásáról szól, hanem arról, hogyan fejlődik Anglia I. Erzsébet idejében. Nem csak Londonról kapunk hiteles képet, hanem a vidékről is. Megjelennek az elmaradottságból fakadó ellentétek, az is, hogy a vidéki emberek miképpen reagálnak egy olyan művészalkatra, mint William Shakespeare.  

Ez a regény jóval több, mint egy életrajzi regény. Burgess ugyanis a fikció és a valóság elemeivel ugyanis nem csak szerző életútjának fontosabb állomásait mutatja be, hanem azt is, hogy miképpen válik egy fiú férfivá, az egyén művésszé, a művész hogyan képes anyagi javakat szerezni, miközben természetesen Shakespeare nőügyeibe is elég részletes bepillantást kaphatunk.

A Nem fénylik, mint a nap olvasása közben sokszor idéztem fel magamban a Szerelmes Shakespeare című filmet, amely a Rómeó és Júlia keletkezési körülményeinek fikciós változata. Ebben a regényben ugyanis számos jelenet szól arról, hogy Shakespeare hogyan írt, kiknek dedikálta a műveit, és esetenként hogyan hasznosította újra őket. Mindenképpen ajánlott olvasmány, Burgess kedvelőinek kötelező darab.