Ilyen volt az első Crossover Budapest

2019.03.30-án valami nagyon izgalmas és inspiráló dolog vette kezdetét a Négyszoba Galériában. Szubjektív élménybeszámoló Kemény Gabriella hiánypótló kezdeményezéséről, A Crossover Budapestről.
A kép Terényi Tímea munkája.
Vannak olyan hetek, amelyek kifejezetten hosszúra sikerülnek. Olyanok, amelyben a munkanapok egyre hosszabbnak tűnnek, és a szabadnap közeledtével egyre jobban vágysz arra, hogy hazarohanj, magadra zárd az ajtót, és egy napig ki se mozdulj a lakásból. Valahogy én is így éreztem magam, amikor munka után egyenesen a Négyszoba Galériába rohantam. Aztán ez az érzés elillant, amikor megérkeztem, megéreztem a Teleki borok illatát, és ruhaméretek és fazonok után végre irodalomról beszélgethettem. Sok gondolat járt a fejemben. Például az az égető kérdés, amelyre egyébként maga az esemény is próbált választ adni, hogy milyen lehetőségei vannak ma a tehetésges fiatal költőknek az érvényesülésre? Persze sok - többnyire online - felület van, ahol megmutathatják magukat, ahol olvashatunk tőlük, róluk, de ezekhez a sorokhoz nem mindig csatolnak arcokat, és hangokat. Noha a közösségi média és a YouTube számos lehetőséget adhat az érvényesülésre, legalább ennyire könnyű elveszni a versek pixelének tengerében, hiszen gyakran egy jól irányzott marketing kampány többet ér a vers tartalmánál. És különben is, amikor a költő élőben olvassa fel a saját művét, annak mindig különleges hangulata van. 

Mivel azonban az élő bemutatkozásra való lehetőségek elég korlátozottak, minden őket bátorító kezdeményezésre hatalmas szükség van. Éppen ezért nagyon kíváncsian vártam az eseményt, amelyen a költőké, slammereké és zenészeké volt a főszerep. Babinszky Dániel chillhop beatjeire Nagy Rita, Borsos Bence, Grajzel Dániel, Bán Boglárka és Hangay Niki olvasta fel néhány versét, őket pedig a zenei szekcióban Szente Katica, Baker Dániel, Eckhardt Bálint, Szabó Tamás és Gócza Gergő követte Kemény Gabival.  Az estben az volt a legizgalmasabb, hogy bár a legtöbb fellépőt (főként a költőket) már ismertem, végre arcokat is társíthattam a sorokhoz, és hangokat a szavakhoz. Jól esett a munkahelyi ismétlődő lejátszási lista után tartalmas, fülbe mászó zenét hallgatni, jól esett habzóbort inni, és verseket hallgatni, és jól esett az irodalom és a művészet közvetlen közelsége. Imádtam az est oldott hangulatát, a fiatalos közeget, a habzóbort, de legfőképpen azt, hogy néhány órára teljesen megfeledkeztem arról, milyen fáradtan is indultam az eseményre.

Izgatottan várom a folytatást!

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések