Lehet-e egy művésznek véleménye?

Írta: - május 15, 2019

Lehet-e egy művésznek véleménye? Megfogalmazhatja-e a nyilvánosság előtt? Elítélhetjük-e, ha nem értünk egyet vele? Ketté tudjuk-e még választani a művész személyét és életművét? Elítélhetünk-e retrospektív egy művészt a véleménye, meggyőződése miatt? 


A kérdéseket két cikk vetette fel bennem. Az egyik azt taglalja, hogy petícióval akarják elérni, hogy a francia színész, Alain Delon ne kapjon életműdíjat Cannes-ban a homofób, rasszista, nőgyűlölő megnyilvánulásai miatt. A másik a Sorok között könyves blog írójától származik, amelyben az olvasóit kérdezi arról, hogy elolvasnának-e egy olyan könyvet, amelyet homofób író írt. 

Ma, egy alapvetően véleményalapú társadalomban élünk. A kritika szerepét átvette a vélemény, a véleménye egyenrangúságához pedig mindenki görcsösen ragaszkodik. A nyugati demokráciák alappilére a véleményszabadság, amelynek az a triviális következménye, hogy mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, és mindenki véleménye egyenértékű.

Azonban az utóbbi években ezekre a véleményekre, meggyőződésekre különösen érzékenyek lettünk. Karrierek törtek ketté, és színészek és közszereplők kezdtek Canossa-járásba azért, mert kifejezték a véleményüket. Akár most, akár retrospektív, az életpályájuk bármely szakaszában. 

Amikor felteszem a bevezetőben megfogalmazott kérdéseket, több szempontot is meg kell vizsgálnunk. 

  1.  A véleményt, meggyőzödést több faktor hozza létre, határozza meg. Ilyenek például: szociális háttér, a korszak ideológiája, társadalmi berendezkedése, iskolázottság, személyes tapasztalat, politikai háttér, kulturális háttér, neveltetés, életkor, stb. Minél mélyebben rögzül egy vélemény (pl. neveltetés által), annál nehezebben változtatható. 
  2. A fogalmaknak, ideológiáknak is van evolúciója. Ezáltal vagy továbbfejlődnek, és egy későbbi korban is érvényt nyernek, vagy elkopnak, kihalnak, így egy új közegben már nem értelmezhetők. Retrospektív elítélni valakit a meggyőződéséért tehát ezért rendkívül problematikus. 
  3. Az irodalmi mű vagy bármely kulturális termék nem feltétlenül tükrözi az alkotó személyes véleményét. Amennyiben egy filmről beszélünk, az rendszerint egy kollektíva együttes szellemi terméke, amennyiben egy irodalmi műről, a zsáner és a narratíva gátat szab ezen gondolatok kifejezéséhez. 
  4. Az előző pontból pedig az következik, hogy ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, különbséget kell tennünk a művész mint alkotó és a művész mint magánember között. Erre nem csak azért van szükség, hogy egy adott kulturális terméket a saját kontextusában értelmezhessünk, hanem ezért is, mert így az életművet is a saját eredményei által értékelhetjük.
Az eredmények és a művek tehát nem feltétlenül tükröznek egy magánvéleményt, és nem is feltétlenül értenek egyet vele. A kérdés már csak az, hogy van-e joga a társadalomnak arra, hogy ítéletet mondjon egy magánvélemény felett? Közszereplőként minden elhangzott mondat egy nagyobb társadalmi kontextus része. A kontextus pedig a kor politikai, eszmei, és kulturális tükörképe, amely sokkal befolyásolhatóbb lett a közösségi média és az internet által. A véleményéhez mindenki görcsösen ragaszkodik, azonban mások véleményének értelmezéséhez elfáradtak a receptoraink. Ezeket ugyanis nem feltétlenül kell mindig szó szerint értelmezni, érdemes megfigyelni, hogy mikor, milyen módon hangoztak el. A receptoraink az irónia iránt is egyre érzéketlenebbek lettek, amely rengeteg érelmezési lehetőségtől megfoszt minket.

Fontos leszögezni, hogy a cikk nem a rasszista, homofób, szexista, és bármilyen nemet vagy társadalmi csoportot sértő megjegyzések és cselekedetek védelmében született, a célja ugyanis az volt, hogy rávilágítsak arra, hogy mennyire problematikus összemosni egy életművet és egy kulturális terméket  szerzője privát életével, véleményével. Vélhetőleg minden közkedvelt művész életében találnánk legalább egy olyan mondatot vagy tettet, amely miatt elítélhetnénk, és a feledésbe taszítanánk, de ahelyett, hogy ezt tennénk, inkább meg kellene tanulnunk különbséget tenni, és megismerni és megérteni a különböző kontextusokat. Addig ugyanis, ameddig alapvető emberi jog lesz a véleményhez való jog, nem korlátozható senki a véleményének kinyilvánításában. Az is igaz, hogy közszereplőként minden elhangzott mondatnak nagyobb súlya van, és mint a társadalmat formáló, meghatározó személy, felelőssége sokkal nagyobb, de húznunk kell egy határt, hogy elkülönítsük az embert és a művészetet. Nekünk azonban jogunk van egyet nem érteni.

Olvasd el ezeket is!

0 Comments

Szólj hozzá!

Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!