A 21. században a siker egyik alapvető eleme az olvasókkal, ügyfelekkel történő napi szintű online kommunikáció. A legsikeresebb marketing specialisták mindenhol azt hirdetik, hogy a tartalom csak akkor válik igazán eladhatóvá, ha bevonjuk a potenciális vevőket az alkotás folyamatába, ha kikérjük a véleményüket, ha meghallgatjuk őket, és reagálunk rájuk. Nemrég a HVG egyik cikkéből azonban kiderült, hogy a magyar írók harmada egyáltalán nem kommunikál online a rajongóival. 


A köztudatban az írók, költők mindig egy elefáncsonttoronyban ülő, a társadalomból félig-meddig kivonult, mégis a társadalom felett álló egyéneknek számítottak, akik gondolataikkal, soraikkal egy egész népet képesek voltak egy-egy eszme irányába terelni. Az irodalmárok sosem voltak igazán részei a hétköznapoknak, hiszen egy zárt diskurzus részeit képezték, amelynek lenyomatai a hétköznapi emberek számára az irodalmi művek voltak. Az irodalom zártsága egyfajta misztikus atmoszférát teremtett, idolokká emelve az alkotókat. Ebben a különös delejben azt is meg kell jegyezni, hogy az irodalmi művekhez csak egy bizonyos réteg férhetett hozzá, és az analfabetizmus jóval magasabb szinten állt, mint napjainkban, ebből pedig egy nagyon triviális állítás következik: egy mű befogadásához elég volt maga a mű, az olvasó igényeit ugyanis ez teljesen kielégítette.

Az internet és a közösségi média azonban a mindennapi életünk részévé vált. Ahhoz, hogy egy író, költő ma a köztudatban maradjon, vagy a köztudatba kerüljön, már nem feltétlenül elegendő az, hogy bizonyos időközönként megír egy könyvet, vagy egy-egy print médiumban publikál. Az, hogy a különböző közösségi médiafelületek ennyire uralkodóvá váltak, azt eredményezi (lebutítva persze): ami nincs fent a Facebookon, az nem is létezik.
Fotó: Pexels

Ebből pedig több dolog is következik:
  • Ha a legszélesebb célközönséget szeretnénk elérni, az online írói lét elengedhetetlen,
  • Azonban már nem elegendő "csupán" egy honlap, ha ugyanis informálni akarjuk az olvasókat, olyan platformon kell tennünk, amelyet mindennap használnak,
  • A megosztott tartalmakat, és a honlapot is rendszeresen frissíteni kell
  • Olyan tartalmat kell létrehozni, amely érdeklődést vált ki az emberekből,
  • Személyesnek, mégis hitelesnek kell lennie,
  • És fontos az is, hogy reagáljunk a rajongóink hozzászólásaira.
A közvetlen kommunikáció sosem volt az irodalom sajátossága. Egyrészt azért, mert maga az irodalom mint médium sem alkalmas a kétoldalú kommunikációra, másészt pedig azért, mert a fent említett pontok rengeteg energiát felemésztenek, és sok tervezést igényelnek. 

Az online jelenlét és kapcsolattartás azonban elengedhetetlen.

És nem csupán arra gondolok, hogy egy író vagy költő tervezze meg (és kivitelezze is) az online jelenlétét. Maga az irodalom is szenved attól, hogy nem tud az online térben akklimatizálódni. Ennek két oka van: hogy alapvetően szövegekre épül, és hogy rendkívül zárt. A legnagyobb irodalmi rendezvények online marketingje egyáltalán nem szólítja meg a fiatalabb korosztályt, ami azért nagy probléma, mert éppen őket akarjuk megszólítani. Ha nem tesszük vonzóvá a fiataloknak az irodalmat, hogyan várjuk el tőlük, hogy megszeressék? Hogyan várjuk el tőlük, hogy egy adott szerző munkásságát megismerjék, ha nem kapnak választ a felmerülő kérdéseikre? Hogyan akarjuk, hogy megvegyék a könyveinket, ha nem akarjuk eladni nekik? 

Fotó: Pexels

Akármilyen megdöbbentő is ezt kimondani, az író/költő a 21. századra egy márkává vált. Ahhoz pedig, hogy egy márka kelendő legyen, nemcsak megszólítania kell, az olvasónak azonosulnia kell vele. Az azonosuláshoz alapvető a közvetlenség látszata. Ehhez azonban nem elegendő kéthavonta frissíteni a honlapot, az olvasók hétköznapjainak részévé kell válni. Ez persze nem azt jelenti, hogy napivlogot készítünk  a semmiről, hanem azt, hogy olyan, exklúzív tartalmakat osztunk meg velük, vagy olyan kérdéseket teszünk fel nekik, amelyektől fontosnak érzik magukat, amelyektől bevonódnak egy nagy eseménysorozatba, amelynek az az eredménye, hogy elkötelezett olvasóvá válnak. 

Ahhoz, hogy az irodalom hosszú távon is népszerű és vonzó maradjon, az író építi a hidat. Ha ő megteszi azt a két lépést, amely eddig elválasztotta az olvasótól, szépen lassan azt eredményezi, hogy az irodalom is közeledni fog az olvasóhoz. Az a helyzet ugyanis, hogy az irodalomnak hamarosan egy már teljesen az online térben felnőtt generációhoz kell szólnia, amelyhez azonban meg kell tanulnia a célközönsége nyelvét, és igenis le kell rombolnia az elefántcsonttornyot. Vagy legalábbis nyitni egy nagy ablakot az új világ felé.

0 Megjegyzések