Mi a helyzet a KÖTELEZŐ VERSEKKEL?

Sokszor, és egyre gyakrabban felmerülő téma a kötelező irodalom kérdése. A kötelező olvasmányokról egyre több vita kering, az olvasmányok "elévültek", mondandójuk, nyelvezetük vagy tematikájuk már egyáltalán nem képes megszólítani a mai diákságot. De mi a helyzet a lírával? Vajon a legnagyobb költőink még mindig aktuálisak? Vajon Petőfi sorai még mindig ugyanazt jelentik, mint a nagymamáinknak? És mi a helyzet a kortárs lírával? Mennyire ismeri a kortárs szerzőket egy átlagos mai diák? 


A közoktatás a diákok jelentős részét örökre eltántorítja a versolvasástól. Ennek több oka is van. Egyrészt, a verselemzések során legtöbbször a tanár vagy a tankönyvek válaszolják meg helyettük, hogy mire gondolt a költő. Másrészt a memoriterek megtanulása egy hatalmas stresszforrás, amit gyakran elégtelennel büntetnek, ha nem sikerül megtanulni, viszont csak egy pluszponttal, ha igen. De nem csak ezért problematikus a költészet oktatása. A diákok ugyanis a művek csak egy nagyon apró és centralizált részével találkoznak, azt ugyanis, hogy mely szerzők mely versei kerülnek terítékre, a tankönyvek írói előre meghatározzák. Ráadásképpen az irodalomoktatás állandó késésben van, a tanárok pedig legtöbbször úgy próbálják meg visszahozni az elmulasztott időt, hogy verseket csak vagy felületesen vagy egyáltalán nem oktatnak. Az előre meghatározott szerzők és műveik pedig az irodalom csak nagyon kis szeletét adják át a diákoknak. Kortárs irodalomról az iskolák túlnyomó többségében pedig egyáltalán nem esik szó.

Ez miért távolítja el a diákokat a költészettől?

A költészet mindig egy adott kor, ideológia vagy hangulat lenyomata, és  gyakran olyan üzenetet vagy értéket közvetít, amely csak az adott kor számára ad többlettartalmat. Ezen művekre ugyanis gyakran hatottak a kor meghatározó stílusai, mint például a romantika, vagy a felvilágosulás, és a romantika emberének  például a hazafiasság, a nacionalizmus egészen mást jelentett, mint manapság. Minél jobban eltávolodunk tehát a jelenkortól, annál jobban változik meg az adott művek jelentése. A megértésüket tovább nehezíti, hogy a művek értelmezéséhez mankót adó tágabb ideológiai, történelmi vagy biográfiai kontextusokról szintén csak felszínes ismereteket kapunk az iskolában. Egy másik fontos tényező a nyelvezet. Minél távolabb esik egy vers (egy irodalmi mű) a jelenünktől, annál nehezebb a nyelvezete. Ez nem feltétlenül a nyelvi fejlődés eredménye, hanem a versek, formáié is, minél távolabb haladunk ugyanis, a versek egyre szigorúbban szerkesztettek, amelyek hatással vannak a mondatok szerkesztésére is. Ráadásképpen ahogyan az irodalom fejlődött, úgy enyhültek a "versírás szabályai", míg régen a kötött formák, a szigorúan szerkesztett verslábak, és a rímek dominanciája határozott meg egy verset, amely gyakran több oldalas is volt, ma a rövidebb, kötetlenebb, kissé prózaibb művek uralják az irodalmat. 


Van-e így értelme egyáltalán a verstanulásnak?

A költészet kihagyhatatlan eleme a kultúránknak. Az azonban, hogy az oktatás éppen a jelen korban íródott műveket hagyja figyelmen kívül, régmúlt korok mára már keveset mondó művei javára, talán nem a legjobb döntés. Éppen azért, mert egy vers befogadásának egyik legfontosabb eleme az azonosulás, hiszen érzékekre, érzelmekre hat. Ha a fiatalabb generációkat akarjuk közelebb hozni a költészethez, olyan művekkel kell kezdenünk, amelyek megszólítják őket, amelyek hozzájuk szólnak. A slam a fiatalok egyik kedvelt műfaja, az Instagramon pedig számos olyan  tehetséges kortárs költő akad, akik elkötelezett célja az, hogy a költészet a fiatalok számára is kedveltté váljon, és a közösségi médiában is számoly olyan személy akad, akinek elkötelezett célja, hogy a magyar költészet legnagyobbjai ma is ismertté és kedveltté váljanak. Ahhoz ugyanis, hogy az irodalom a fiatalabb generációkhoz is eljusson, ma már nem elegendőek a tankönyvek és a frontális oktatás, jelen kell lenni azokon a tereken, amelyeket a fiatalok nap mint nap használnak. Az instaköltészet szépirodalmi körökben szitokszónak számít, azonban ha figyelmen kívül hagyjuk a közösségi médiában rejlő lehetőségeket, csak méginkább bezárjuk az irodalmat a jövő generációi előtt. 

 Az, hogy figyelembe vesszük a kortárs közeget és annak eszközeit, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs szükség a nagy költők és műveik ismeretére. Ahhoz, hogy megértsük pl. József Attila Születésnapomra című versének jelenkori átiratait, és a posztmodern érában közkedvelt intertextualitásokat, szövegek közötti játékokat, ismernünk kell az "alapműveket" is, ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy egy szerző életművének ne csak csekély szeletéről kapjunk egy felszínes képet, hanem - amennyiben lehetséges - többféle tematika alapján ismerjük meg a szerző életművét a versein keresztül. A memoriter sem az ördög büntetése, segít fejleszteni a memóriát, és bizonyos helyzetben egészen előnyös lehet, ha felismersz, vagy épp magad idézel egy versrészletet. Ahhoz azonban, hogy a költészet (és az irodalom) oktatása ténylegesen hatékonnyá váljon, és tényleg érdekelje a diákokat, paradigmaváltásra van szükség.


Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések