Advertisement

Main Ad

Instaköltészet testközelből: Rónoki Bertalan és a Fiókország

Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat  célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő ifjú tehetségek?  Ezúttal Rónoki Bertalant a Fiókország oldal szerzőjét kérdeztem.

- Mondj röviden pár szót magadról!

- Egy pécsi szociológia szakos srác vagyok, akinek van egy bőröndnyi ötlete és mellesleg diszlexiás is. Lassan már két éve vezetem a verses blogomat, kisebb nagyobb elérésekkel. A Fiókország név nagyon egyszerűen alakult ki. Amikor írni kezdtem, akkor jó pár évig csak a fióknak írtam, nem látta senki, remélem. Végül ebből merítettem a blogom nevének ötletét is, ami szerintem tipikusan olyan dolog, amit más is kitalálhatott volna.

- Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

- Őszintén? Elég rövid volt hozzá néhány vers, hogy rávegyem magam, hogy elolvassam. Mai napig olvasási nehézségeim vannak a diszlexiám melléktermékeként. Kellően tömör formátumú volt ez a pár vers ahhoz, hogy számomra is élvezhetőek legyenek. Meg természetesen az elején a rímek és a lüktetés is magával tudott ragadni. Talán épp ezért kezdtem el előbb utóbb én is verseket írni. Az anekdota szerint anyukámnak diktáltam le az első versemet még ovisként. Utána többször is akadt olyan, hogy elbújtam kis gimnazistaként otthon a szobámban vagy máshova, mivel nem akartam, hogy lássák, hogy írok… Valamiért féltem tőle, hogy megtudják. Mivel már akkor tudtam, hogy diszlexiás vagyok, ezért összekapcsoltam magamban azt, hogy ha helyesen nem tudok írni, akkor biztos fogalmazni sem tudok, és ez számomra csupán csak vágyálom marad majd. Végül is tizenkettedikesként mutattam meg az első publikus versemet az egyik osztálytársamnak és így indult el az egész, hogy ő bátorított.



- Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?

Magát a platformot csak a netes legelészésre, böngészésre találták ki. Átpörgetsz pár képet, elolvasol három sort, amíg nincs más dolgod, és vége is. Lehet, hogy ez cseppet szélsőséges megfogalmazás volt, de azért nem árt tudni: alapvetően ez egy színes, szagos képekre építkező oldal. Ha valaki itt akarja kirakni a nyolc versszakos versét az magára vessen, mikor látja, hogy csak harminc ember olvassa el valójában. Ez a felület sokkal inkább a pársoros műfajoknak kedvez, mint amilyenek a haikuk is. Természetesen meg lehet osztani hosszabb szövegeket, de azok nem fognak akkora elérésekkel rendelkezni, mint egy egysoros. Én az elején úgy gondoltam, hogy az Instagram inkább beetetésnek jó, odacsalogatod az embereket a pársorosaiddal, majd, ha tetszik nekik, és ráharapnak, tovább mennek a blogodra vagy facebook oldaladra. Én mondjuk rossz diák vagyok ebből a szempontból, mivel tudom, hogy nem kifejezetten éri meg hosszú szövegeket kirakni, mégis mindig megteszem.

- Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?


- Verseim a hétköznapok eseményeinek a továbbgondolásai elsősorban. Apró mozzanatok, megragadott pillanatok kibontásai és körülírásai. Például az Origami című versem egyszerűen a szélfújásról szól, szeretem az ilyen egyszerű dolgokat is leírni. Kedvenc költőim jelenleg inkább klasszikusnak számító író, mint Weöres Sándor és Radnóti Miklós. Ettől eltekintve amúgy a kedvenc versemet Turbuly Lilla írta és az a címe, hogy Határ.idő .Természetesen, egész kis közösségként működik néha az Instagram. Az a szép benne, hogy nem csak egy irányba mennek az elismerések, sokszor már felkapottabb szerzők is vissza jeleznek, hogy ez most jó volt. Ezzel követendő példát is mutatnak, szerintem.

-Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

- Már korábban említettem az apró részletek megragadását, nagyon szeretem pár sorban leírni ezeket. Íródott pár versem a környezetvédelemmel kapcsolatban is. Illetve, ha az ember a hétköznapokból merít, akkor talán a töredékesség és hiányosság az, ami sokszor megjelenhet nála. Nekem két szemelvényem is készült eddig, ami töredékes rövid verseket tartalmaz.
- Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?
Mielőtt megmutattam volna az első versem az osztálytársaimnak azelőtt írtam pár prózát. Az első antológiába, amibe bekerültem az első prózám küldtem be, végül ezt a műfajt most pihentettem, de ha lesz megint mit írnom, akkor majd megint előkerül. Vannak a fiókban kezdemények, de még érlelődnek kicsit.

 - Az instaköltészet helye az irodalmi diskurzuban eléggé periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl. szép- szórakoztató irodalom vagy költészet- instaköltészet) rangsorolni, vagy szembeállítani egymással?

- Nem olvasok kritikusoktól… Egy kedves ismerősömtől hallottam egyszer, neki is úgy mondták: Kétféle csirke van, az egyik, amelyik tojik tojást, a másik pedig nem, és csak kotkodál. Az irodalmárok kicsit azért már mások. Nekik azért elhiszem, hogy van színvonalbéli különbség a kettő közt. T.S Eliot A költészet társadalmi hivatása című írásában ír arról, hogy a kortársak feladatkörébe beletartozik az is, hogy a ma emberét elvezessék a klasszikusokhoz. Itt jön képbe az Instagram, a jelenlegi legnagyobb elérési számokkal. Jó, az tény, hogy itt szinte mindenki önjelölt költő, mert nincsenek szűrők, csak a természetes szabályzás a közízlés marad, és esetleg innen emelkedhetsz ki. Ami kicsit veszélyes, mivel az érzelmeiktől túltelített tinik, aki még a karakter fejlődésük elején állnak, és most építgetik fel az ízlésüket és stílusukat nem mindegy, hogy Félhangos Csönd oldalát találják meg vagy Mrs. egysorosét. Mert minőségi különbség van e kettő közt is, nemcsak offline és online szerzők közt. Régen a folyóiratok szabályozták ezt azért egész jól, mivel hozzáértők szűrték a kontentet, és az ő platformjuk azért egy garancia volt az olvasók számára, hogy nem trágyát találnak majd a talicskában. Az Instagram fejlesztőinek nem dolga ezt a problémát leküzdeniük, egyszerűen a természetes szelekció megoldja például Kemény Gabit is egy szerkesztőség kereste fel, hogy kiadná. Mondhatnánk, hogy vannak költők az Instagrammon és vannak instaköltők, akik a platform nélkül nem kifejezetten kapnának lehetőségeket. Gabi egy darabig sértőnek is tartotta, hogy le instaköltőzik, mára jól beépítette a brandbe.
- Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöve ges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

- Egyből vissza kérdeznék: mit jelent számodra a nagyobb publikum? Az előbb tárgyalt felület például elég nagy elérési számot tud generálni. Én, mielőtt Instázni kezdtem volna, elküldtem pár szerkesztőségnek az írásaim, hogy tudjam azért, hogy nagyjából hogyan állok. Válaszul azt kaptam, hogy még nem elég kiforrott a stílusom, ahhoz hogy közöljenek, de egész sok egyedi képpel rendelkezem. Ezután vágtam bele. Tapasztalatom szerint jobban szeretik az olvasók azt, ha azért némi személyeset is megtudnak rólad, de több olyan oldalt is ismerek, akik csak az írásaik közlésével értek el igen magas elérési számokat. 

- Szerinted manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?

- Amikor arról beszélünk, hogy valakinek kötete van, az nekem azt jelenti, hogy egy kiadó felkereste, vagy kiadásra méltónak találta a verseit, és ők adták ki, nem pedig kiadatta magát önköltséges úton. Így, ha valakinek van egy kötete, az számomra azt jelenti, hogy elismerik annyira a munkásságát, hogy papírra is kerüljön.
- Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Akar valaki szövegekkel és versekkel influenszer lenni? Ha igen, akkor természetesen megoldható. Nyilván ahhoz minőségi tartalmat is kell gyártani, hogy legyen elérés és érdemes legyen felkeresnie a reklámozóknak. Az, hogy mi az instaköltő szerepe, azt magam sem tudom. Talán az önjelölt versposztolgatásunkon kívül, a már korábban említett feladat, hogy az egysorosainkon keresztül elvezessük a fiatalokat az olvasásélmény lépcsőinek lábához.

- Szerinted ma, 2019-ben milyen lenne egy ideális irodalomóra? Hogyan ismertetnéd meg a diákokat a költészettel? Melyek azok a műfajok, vagy ha az Instagramra gondolok, tartalmak, amelyeket érdemes lenne megismertetni?

- Ez egy roppant jó kérdés, mivel úgy tűnik, a napokban kaptam lehetőséget arra, hogy a volt sulimba egy órára belátogassak majd beszélgetni a diákokkal. Most azon jár az agyam, hogy én hogyan tehetnék hozzá az ő eddigi tapasztalataikhoz. Én magam nem feltétlen az Instagram „irodalmát” ismertetném meg velük, nyilván, ha jól működött az, amit igyekeztem átadni, akkor a szabadidős tevékenységeikbe is, mint az Instázás, bekúszik az irodalom.


- Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

- Jelenleg a szociológia szak befejezése lesz a következő év célja, utána vagy mesterre megyek vagy valamilyen médiás képzésre, és lehet, hogy végzek majd egy szakács sulit mindezek után. Lehet, hogy újságíróskodom egy picit még a jövőben, most is írok a pécsi egyetemen két lapnál: a Pécsi Bölcsésznél és a PTE EHÖK Magazinnál, illetve most egy helyen gyakornokoskodom a Szabad Pécsnél, és nem utolsó sorban a Facebook-on a Gondola Kulturális Magazinnál egy kis rovatot viszek, most már társ-rovatszerkesztőként. Esetleg, ha lesz rá lehetőségem, nagyon örülnék egy kiadott kötetnek, de ez még csak egy dédelgetett álmocska.


Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések