Az Instagram napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő és legnépszerűbb felülete. Itt már nem csupán a kedvenc hírességeink magánéletébe pillanthatunk be, az irodalom is gyökeret vert. Az új generációk költői már ezen a felületen írják versesköteteiket, és így adják át az irodalom szeretetét a kortársaiknak. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő ifjú tehetségek? Interjúsorozatom célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Elsőként W.Blake-et, az @a.nemasag.szavai oldal szerzőjét kérdeztem.

- Mondj röviden pár szót magadról!
- W. Blake vagyok, vagy hosszabban Gwynedd N. Blake, budapesti pszichológus-növendék, és már csak egy hajszál választ el a mesterdiplomámtól! Ami bármely más jellemvonásomnál szimpatikusabb lehet, hogy imádom az állatokat, főképp a kiskutyákat, kiváltképp a saját pajtásomat, aki egy 60 kilós berni pásztor. Emellett az irodalom szeretete is jellemez serdülőkorom óta; sokáig egészen esélyes volt, hogy magyartanár leszek. Ars poeticát is fogalmaztam meg magamnak, valami ilyesmi: hiszem, hogy ha két emberből, akik elolvassák egy-egy versemet, már csak az egyik elolvas egy újabb verset (nem feltétlenül tőlem), az már siker és megérte írnom.
 - Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?
- Ez egy nosztalgiát ébresztő kérdés! Gimiben rajongtam Babits zsenialitásáért - nem véletlenül volt poeta doctus -, Ady szenvedélyéért és Arany mindent elsöprő erejéért. Később megkedveltem Simon Marci képi világát, ám még jóval előtte Závada Péter fájdalmas szépségét. Mindben volt valami, ami csak megfogott... Az első versem egészen más tészta: egy életkori krízisem során egészen mélyre kerültem tini-lelkem poklába és valamiért adta magát a gondolat, hogy írjak… És írtam. Kezdetben gyógyulási szándékkal, aztán felül tudtam emelkedni magamon és már csak írtam, ami bennem volt. Mindmáig ilyenek a verseim egyébiránt.



 -Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?


- Ez az idővel változik nálam… Régen nem kedveltem a haikut, aztán idén kb. mást sem írtam, mint haikut. A kezdetek kezdetén szinte csak szonetteket, valamint több versszaknyi hosszú műveket írtam, ma meg már a három sor a non plus ultra....
 - Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?
Igyekszem tömören összefoglalni: az inspirál, ami bennem van, ami megérint, amihez tudok kapcsolódni valamilyen módon. Tudom, ez nem túl egzakt, dehát ez az igazság! Kedves költőim egy részéről ejtettem már szót, ugyanakkor nem említettem még külhoniakat, mint Poe, Dante vagy a nagyszerű William Blake. Kortársak kapcsán a nagyobb, ismertebb neveket, mint Lackfit, Simon Marcit, Závadát (amikor épp fent van Instagramon), vagy Kemény Zsófit követem, rendszeresen rá is nézek a magánéleti storykra, amiket kitesznek. És természetesen sok-sok hozzám hasonló szárnyait bontogató szerzőt is követek, kedvelek.

- Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?
Haha, rendszerint kipróbálom, aztán 15 alkalommal átírom, majd publikálom és gondolkozom utána hetekig, hogy az az egy “a” jó helyen van-e… Viccen kívül igen, szeretek/ szeretnék prózát is írni, ugyanakkor még nem jöttem rá, hogyan lehetne Instagramra posztolni - ha valaki tudja a megfejtést, ne habozzon írni nekem! Köszönöm.
 - Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?
- Haha, mindig lépéshátrányban lesz az Instagramon az, aki nem (fél)meztelen testet, vagy kiskutyát posztol, azokhoz képest, akik igen. Ugyanakkor hiszek abban, hogy az érték, az arra érdemes gondolat előbb-utóbb utat tör magának az arra nyitott rétegekhez. Ha igazán marketinges oldalról akarom megfogni a kérdést: sokat segítenek a jól elhelyezett #hashtagek, megjelölések; ugyanakkor arra vigyázni kell, hogy bizonyos tartalmakat, ha “túl sok” szöveg szerepel rajtuk sem az Instagram, sem a Facebook nem jelenít meg hirdetésként - ha a kezdő szerző erre adná a fejét.
- Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?
- Azt vettem észre, hogy szokták szerezni a követők a személyes jellegű posztokat, habár én nem osztok meg magamról személyes tartalmat - és nem is tervezem ezt. Illetve fontos lehet szerintem kiemelni, hogy azok magánéletére, akik már “befutottak”, sokkal kíváncsibb valószínűleg a közönség, mint ránk, akik még épp csak elrajtoltunk a stafétával.
- Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi  lehet az instaköltő szerepe, feladata?
- Ez szerintem nem az a klasszik “lángoszlop” szerep már, mint pár évszázaddal ezelőtt, valamint nem is az a Nyugatos fél-celeb státusz (sajnos). Én magam miatt írok, ha ez önzőn is hangzik, ugyanakkor annak csak örülök, ha másnak is tetszik egy-egy művem. Szerintem az az ember feladata, szerepe, amit választ magának és semmi más. Ha valaki influenszer-költő akar lenni, tegye, ha nevelni, oktatni szeretne, kultúrát adni, senki sem tarthatja vissza!
 - Szerinted manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?
- Én régivágású vagyok, szerintem A KÖTET, AZ KÖTET, így előbb-utóbb én is tervezek megjelenni nyomtatásban verseimmel. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ez “fontos” a szó szoros értelmében, hacsak a szerzőnek magának nem szívügye. Egy biztos: ma már nincs akkora kereslet verses kötetek iránt, mint az elmúlt évszázadban - kb. minden ott van a neten (ingyen).
- Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?
Egy van, de az rövid: “Írj, és ne hagyd abba!” Ha szereted, amit csinálsz és nem akarsz másoknak megfelelni, akkor egyszerűen nincs okod nem írni, ha az valakinek nem is tetszik.


- Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?
Nemrégiben papírra vetettem egy kéziratot, ami egy kisregény formáját öltötte magára és szeretném, ha ez valóban meg is jelenne a (közel)jövőben. A történet maga egy kortárs szerelmes elbeszélés, fejlődésregény, miegymás. Nagyobb célom nem igazán van, nem török világhírnévre, hiszen sem a nyelv, amin írok, vagy a témák, illetve a formaválasztás sem teszik ezt lehetővé. Kiírom, ami bennem van.
 W.Blake műveit itt találod:
Facebook: https://www.facebook.com/a.nemasag.szavai/










0 Megjegyzések