T.G. Adrienn haikui és rövid versei hamar megfogtak az Instagramon. Sorai képesek magával ragadni az embert, és az egyszerűséget egy új, komplex gondolatsíkra terelik. Bemutatkozásként feltettem neki az Instaköltészet testközelből kérdéseit, de nem csak az Instagramról kérdezem őt, megosztja velünk kedvelt témáit, és jövőbeli terveit is. 

- Mondj röviden pár szót magadról!
Fotó: T.G. Adrienn

- T. G. – azaz Tóth Gáborné – Adrienn vagyok, címkékben kifejezve házas, keresztény és rutinos újrakezdő. Mivel sohasem mertem igazán felvállalni - ha szabad ilyen nagyot mondanom - „művészi hajlamaimat” a középiskola óta hatalmas vargabetűk és sok-sok év után találtam vissza az irodalomhoz és az íráshoz, habár valahol – pl. blogolás szintjén - mindkettő az életem része volt. 
Jelenleg a családalapítás küszöbén állok, magyar szakos hallgatóként. 

- Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

- A méltán sokat szidott irodalomórák során szerettem meg a verseket - valamint furcsa módon a verselemzést is - majd hamarosan rájöttem, hogy a költészet remek közvetítő eszköz a saját érzéseim kifejezésére is. Az első versem? Jó kérdés… Szerintem valamikor 8.-os korom körül íródott, természetesen a sötét tinédzser-korszak és identitászavar jegyében.

- Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a verseim gyakran erős benyomások hatására, vagy félálmomban fogannak, de volt, hogy konkrétan megálmodtam a sorokat. Csodálatos érzés, ám ha nem történik ilyesmi, gyakran használok zenét, és kortárs szerzők sorait gondolatindítóként.
 Az Instagrammon követlek többek között téged J, Kemény Gabriellát, de sok kevésbé ismert szerzőt is.

-Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Ilyen szempontból tipikus nő vagyok – a szerelem és romantika témaköre különösen közel áll hozzám, a műfajt pedig az ihlet diktálja. Idén leginkább pársorosokat, haikukat és apevákat írtam, de van néhány hosszabb verskezdeményem is.

- Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

- Folyamatosan ezt teszem. Van egy folyamatban lévő blogregényem és legalább 3 félig – meddig megírt regényem. Borzasztóan szeretek történeteket írni. Talán nem is csak írom őket – a hétköznapjaimban is állandóan benne élek valamelyikben.


- Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

- Vannak történeteim, amelyek évek óta befejezésre várnak, illetve egy tematikus verseskötet kiadását is fontolgatom – ötletekben és tervekben sosem szenvedtem hiányt, a megvalósítással kapcsolatosan azonban állandóan külső-belső akadályokba ütközöm. Most például ki kell találnom, hogy a születendő kisfiam gondozása mellett hogyan építem be a mindennapjaimba az írást.

- Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?

- Ha publikációs felületként tekintünk rá, a legnagyobb előnye egyben a hátránya is. Néhány jó #hashtaggel bárki bármikor bármilyen szöveget eljuttathat egy széles olvasóközösséghez minőségtől, korhatártól, témától függetlenül. Úgy vettem észre, a szöveges tartalom nem jelent különösebb hátrányt, láthatóan van rá kereslet, különben nem terjedt volna el. Ugyanúgy megvannak a többezres követő táborral rendelkező „celebek” és a kevésbé népszerű, de annál érdekesebb felhasználók is, mint a mezei képes profilok esetében. A követők száma nem mindig a tartalom minőségét, hanem a széles ismeretségi kört tükrözi.

- Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

- Ha valaki szeretne „komolyabb” felületen is megjelenni van néhány folyóirat és platform, amely folyamatos pályázat keretein belül várja a kezdő írók alkotásait, de ha a klasszikus ismertségre vágyik az illető, még mindig a közösségi média erre a legalkalmasabb. Az emberek mindig is szerették a személyes történeteket és bekukkantani a színfalak mögé. Emiatt nyilván kedveltebbek azok a felhasználók, akiknek az élete a miénkkel párhuzamosan, a szemünk előtt zajlik.


- Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

A többi kezdő író/költő számára is ugyanazt javaslom, mint magamnak: tanulni, tanulni és olvasni! Nagy elődeink is tanulták a vers mesterségét. Ezt a 21. században – bármilyen tehetséges és ihletett is az ember – sem szabad elkerülni, még akkor sem, ha az illetőnek történetesen eszébe sincs hexameterben verset írni. Minél több eszköz áll a rendelkezésünkre, annál szabadabban tudunk alkotni és ez amellett, hogy hasznos rendkívül inspiráló is tud lenni.

- Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

- Ma már bármi lehetséges. Politikai és ideológiai célok népszerűsítésére egy ilyen platform remekül alkalmazható, azonban úgy vettem észre, hogy a legtöbben inkább önkifejezésre használják a verstagrammjukat.

- Ma, 2019-ben milyen lenne egy ideális irodalomóra? Hogyan ismertetnéd meg a diákokat a költészettel? Melyek azok a műfajok, vagy ha az Instagramra gondolok, tartalmak, amelyeket érdemes lenne megismertetni?

- Nehéz kérdés, hiszen mindenkit más és másként fog meg az irodalomban. Talán első sorban kortárs költők, vagy olyan klasszikus szerzők műveihez nyúlnék, akiknek a művei aktuális vagy örökérvényű témákat örökítenek meg.

0 Megjegyzések