Az írói pályán elindulni és érvényesülni egyáltalán nem könnyű. Ma már nem elég egy jó mű, ha a megfelelő marketing hiányában nem tud eljutni az olvasókhoz. Bemutatkozó interjúsorozatomban olyan alkotókat mutatok be, akiket ugyan még nem ismerünk, mégis érdemesek a nagyobb figyelemre. Elsőként Rónai Katalint kérdeztem.
Mondj röviden pár szót magadról!
Rónai Katalinnak hívnak. 68 éves vagyok, erőm és
kreativitásom teljében, boldog nőként élem az életemet.
Vízöntő jelűként megélem azt, hogy hol a humán, hol a reál
érdeklődésem kerül előtérbe, amelyek mindig is megvoltak egymás mellett szeretetben.
Hiszen az elektroműszerész szakközépiskolában, ahova saját választásból mentem,
szavalóversenyekre jártam, és folyamatosan faliújság cikkeket írtam. Míg a
pár évvel későbbi pályamódosítás eredményeképpen megpályázott
népművelés-könyvtár nappali tagozatos főiskola kollégiumában fényorgonát
szereltem a szobánkban. Azt gondolom, ha mélyebben megismersz, nem csodálkozol,
hogy végül a kulturális nevelőtanári állást, (manapság szabadidő
felelősnek hívják), a GYES után technika tanárságra "cseréltem",
ahol a diákokkal közös alkotás mellett a történelem, és az irodalom is szóba
kerülhetett, miközben a munkadarab készült, vagy azzal kapcsolatban. 9 éve
nyugdíjas vagyok, és sokféle dologgal foglalkozom, tanulok, tanítok, írok,
alkotok, négy unokámnak igyekszem átadni azokat a szépségeket, amelyek engem is
boldoggá tesznek. Meséket írok, hozzá magam készítem a bábokat, és így mesélek.
A novella a kedvenc kifejezési formám. Egy történet, amely
kikívánkozik belőlem, akár azért, mert megtörtént, vagy, mert valamiről
eszembe jutott, vagy csak előjön valahonnan, megtestesül, és mikor
megszületik, magam is csodálkozva nézem, hogy ez most honnan érkezett. A
legcsodálatosabb, amikor a saját írásom megszületése, és végigolvasása közben
ráz a hideg, mintha más történetét olvasnám. Ezen kívül a speciális
meséket is szeretem, amelyek szintén így születnek.
Rengeteget olvastam. Otthon nem volt könyv, de közelünkben
volt az 1. sz. Szabó Ervin Gyermekkönytár, amelynek heti látogatója voltam. A
tankönyvembe rejtve mindig egy-egy könyv lapult és tanulás helyett – hiszen
arra nem volt szükségem, az iskolában, mint szivacs beszippantottam a
tudnivalókat,– olvastam, olvastam, és olvastam. Karl May, Jókai Mór, Jack
London, és még sokak könyveit gyorsan elolvastam. Verseket is szerettem, sokszor
mondtam verset, van jó pár vers, amelyet 50 éve tanultam, és még ma is tudom
minden sorát. Az első "regényem" édesapám története volt – 12 éves
koromban, – témája pedig hogyan keveredett haza a II. világháború mocskából,
"frissen amputált" lábbal, pár kóróból összetákolt mankó
segítségével, Ausztriától egész Budapestig. Azt hiszem "Már késő"
volt a címe, hogy miért ez, azt nem tudom.
Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc íróid, költőid?
Az inspiráció változó. Lehet, egy intuíció, egy szó, egy
pályázat, szerelem, veszteség, sokk, egy daganat a mellben, egy tanfolyam, egy
kapcsolódás, egy kép, bármi, amikor kikívánkozik a szó, mert bentről kopogtat a
lélek, hogy ennek most ki kell jönnie. Kedvenc íróim nem nagyon vannak, kedvenc
regényeim vannak inkább, de talán fiatal főiskolás koromban megkedvelt írók
közük még most is fontosak nekem: Bulgakov, Szilvia Platt, Rejtő Jenő,
Szerb Antal, R. Merle, Buzatti, Marquez, Styron, Wass Albert egy-két könyve
kapcsán, és vannak még persze, Karinthy Frigyes, Szerb Antal, Tóth Krisztina,
Szabó Magda, Galgóczi Erzsébet, stb. Költők: József Attila, Radnóti Miklós,
Burns, Shakespeare szonettek, Heltai Jenő vicces versei, vagy akár a Néma
levente...
Mi volt a legnagyobb akadály, amellyel íróként valaha
szembe kellett nézned? Mennyire volt nehéz elindulnod az írói pályán?
A legnagyobb akadály az, hogy szinte lehetetlen
eljutni az olvasókhoz, ha nincs olyan táborod, amelyet marketing "csinált",
vagy nem vagy bent a "bugyorban". Hiába voltam 22 évig
másodállásos, – tanítás mellett, egyszemélyes – könyvkereskedő, a
könyvkiadókhoz bekopogtatva csak nemleges válaszokat kaptam, az első
meseregényemmel, amelyet az első jobb agyféltekés tanfolyam után, egy álom
kapcsán írtam. A novelláim is úgy jelennek meg, hogy kevesen olvassák, ahhoz,
pedig, hogy megjelenhessen a jelenleg írott könyvem, (a melldaganatomról, és a
gyógyulásról szól, amely 2018-2019-ben történt), több száz ezer forinttal
tudnám csak a könyvkiadást elindítani. Ennél sokkal fájóbb, és meg is történt,
amikor hónapokig hitegetett egy kiadó, 2017-ben, még a
meseregényem kapcsán, majd konkrétan közölte, hogy, amit írtam, semmit sem
ér. Az persze, hogy ezt ő gondolja így, meg az ő kiadója, a sokkon nem sokat
változtatott, amely akkor ért.
Mi az írói hitvallásod? Mi az az üzenet, amit a műveid segítségével közvetíteni szeretnél?
Az írói hitvallásom: az őszinteség, a tiszta kommunikáción
alapuló írások, és az, hogy olyan dolgokról "lebbentsem fel a
fátylat" írásaim kapcsán, amely esetleg másoknak is segíthet életük
napjaiban. Tudom, sokaknak adtam már élményt, reményt, és szépséget. Mindaz,
ami velük történik nap,- mint nap, illúzió. Az, hogy ez az illúzió jó érzéssel
tölt-e el, vagy félelemmel, nem mindegy, mert, aki olvas engem, lehet, hogy
pont az én írásom segítségével jön ki a depressziójából, és ennél szebb dolgot
el sem tudok képzelni.
Mit gondolsz, van olyan tanács, amit kezdőként
érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?
Mire kell figyelni kezdőként? A belső hangra. Azt
gondolom, hogy, ha a belső hangunk azt mondja, amit írtunk, amit közöltünk, az
fontos, és jó, szépsége, és üzenete van, akkor már léptünk előre. A trollokat,
pedig kerüljük, vagy vértezzük fel magunkat önismerettel,
önszeretettel ellenük.
Mik a jövőbeli terveid?
Szeretném befejezni a regényemet, szeretnék még több mesét
írni, és szeretném, ha a sok szép novellám egy megjelenő kötetben látni,
amelynek borítóján ott van a nevem.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!