Kaprinyák Dórával úgy két éve beszéltem először. Akkor az első szárnypróbálgatásáról, az A teringettét, Budapest! című regényéről kérdeztem. Azóta a versírásba is mélyebben belekóstolt. Létrehozta a Pacta Sol nevű Instagram oldalt, ahol a saját grafikáival dísziti sorait, de a grafikusi oldalát is jobban kibontakoztatta, a projektjei mellett szívesen illusztrál verseket, versesköteteket is. Az Instaköltészet testközelből interjúsorozatban a költészethez való viszonyáról, az instaköltészetről, és a grafika és vers viszonyáról kérdeztem.
Az első interjúnk óta eltelt közel két év. Mi történt
veled azóta?
Őszintén fogalmam sincs hogyan kéne válaszolnom erre a
kérdésre. Rengeteg dolog történt velem, de hogy ne kalandozzak el a fő témától,
az alkotásnál maradok. Az írás nekem olyan, mint egy se vele-se nélküle
kapcsolat. Néha vannak hullámvölgyeink és akkor egy ideig eszembe sem jut, hogy
foglalkozzak vele. Ebben a két évben többnyire egy ilyen völgyben voltam, habár
ehhez hozzájárul az, hogy elsősorban a grafikára összpontosítottam.
Lediplomáztam, igyekeztem munkát találni, és leginkább grafikus projectekkel
foglalkozni, hogy fejlődhessek ezen a téren.
Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első
versed?
A költészet és én kiskorom óta kéz a kézben járunk, és ezt
kifejezetten a szüleimnek köszönhetem. Már a bilin ülve szavaltam az összes
mondókát, amit akkoriban ismertem, apukámtól pedig sok verset hallhattam.
Mindig nyitott volt irodalmi tematikájú beszélgetésekre, amiket kicsiként
leginkább csak hallgattam, most már viszont leginkább én beszélek. Apukám Arany
János balladákat a mai napig hiba nélkül szaval. Ez mindig sokat jelentett
nekem és sohasem volt kérdés, hogy én szeretem-e a költészetet.
Ha jól emlékszem, az első versem általános iskolából hazajövet
írtam. Sokszor voltam búvalbélelt és az érzelmeim kiadására ez volt az egyik
legjobb mód a rajzolás mellett. Azóta ez kicsit átalakult bennem, és az
illusztrációim már nem annyira érzelmi telítettségűek és sokkal másabb
indokokból születnek, mint régen. Egyelőre nem tudom, hogy ez jobb-e így. Az
tény, hogyha az ember tanulja a rajzolást, az átalakítja a vele való viszonyát.
Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak
olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?
Ez kicsit nehéz kérdés. Sok esetben próbálok elhatárolódni
más művészektől, hiszen nehéz nem másokhoz
hasonlítani magam, de
aktívan dolgozom ezen. Az, hogy más ügyes, nem jelenti azt, hogy én béna vagyok
(ezt a gondolatot az összes alkotónak tudom küldeni). Ráadásul rettegek, hogy
tudtomon kívül fel fogom használni valaki más jól hangzó szókombinációit.
Inspirációt az emlékeim, érzéseim és gondolataim jelentenek
nekem. Azt vettem észre, egy esemény, emlék versbe foglalása sokkal jobban
kifejezhet egy hangulatot, érzelmet, mintha magát az érzést próbálnám
körülírni.
Kedvenc költőimet a végtelenségig sorolhatnám. Hogy a
klasszikusokat is említsem, muszáj Kosztolányit mondanom, aki évek óta kedves a
szívemnek. Nagyon szeretem, ahogy a szavakkal bánik, hiába volt emiatt néha
gúny tárgya. A gimis kötelezőket sem lehet kihagyni, Adyt, Petőfit és József
Attilát.
Instán rengeteg modern költőt követek, de nehéz lenne
tagadni, hogy van pár kedvencem. Főleg azok, akik egyedi képeket tudnak
alkotni. Akit az Instagramnak hála találtam meg és egyszerűen minden posztja
arany, az Nagy Hajnal Csilla. De mindenképpen meg kell említenem téged, Diana
Sotot, elkolteneleket, szelcsendest, writersduckot és még sorolhatnám. (A
kedvenc verseim instaköltőktől a profilomon a szívecskés fókuszban találhatjátok.)
Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az
Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges
tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?
Nagyon sokan használják az Instagramot és sokan csak
megszokásból pörgetik. Nagyon fontos, hogy az ember tudjon olyan képi tartalmat
gyártani, ami megragadja mások figyelmét. Ez a nehezebb része, akármiről van
szó, fotókról, rajzokról, szövegről. Sajnos a tartalom, amit készítünk, hiába
jó önmagában, ha nem tudjuk, hogyan tálalni ezen a felületen, máris romlik a
„virtuális értéke”. De ez fordítva is igaz lehet, például el lehet úgy adni egy
rossz rajzot, hogy jól fotózzuk be. Illetve a hosszú, nehezebben emészthető
szövegekhez az embereknek már nincs türelme és sokan egyből átugranak rajta. De
ez nem csak az instára, hanem minden más platformra igaz.
Az előnye, hogy sok emberhez el lehet jutni, és ha okosan
csináljuk, fel tudunk építeni egy közösséget magunk köré, megoszthatjuk másokkal
azt, amivel szívesen foglalkozunk, és így kaphatunk egyszerű visszajelzést
like-ok formájában. Csak szem előtt kell tartani, hogy ne ez határozzon meg
minket.
Mivel az Instagram alapvetően a képeket preferálja, az azok
alatti szöveg elenyészik és nagyon kevesen olvassák el azt, ami oda van írva.
Hogyha valaki szöveges tartalmat szeretne itt megosztani, annak már nem csak
írnia kell tudni, hanem látni és szerkeszteni is, hogy az írása jól nézzen ki
és könnyen befogadható legyen. Aki ehhez nem ért, az könnyen indulhat
hátránnyal.
Szerencsére kifejezetten negatív tapasztalataim még
nincsenek. Néha látok csúnyán megszerkesztett verseket kirakva, de ilyenkor
igyekszem segíteni. Ilyenkor kicsit félek, hogy az illető kötözködésnek veszi a
kritikám, de szerencsére az eddigi esetekben mind megköszönték.
Az instaköltészet helye az irodalmi diskurzuban eléggé
periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek
róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a
fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az
instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl.
szép- szórakoztató irodalom vagy költészet- instaköltészet) rangsorolni, vagy
szembeállítani egymással?
Teljesen érthető, hogy az irodalmárok miért tekintenek úgy
az instaköltészetre, ahogy. Nincs kontrolljuk felette, és mindenki szinte azt
tesz ki, amit akar. Olyan sok gondolat jött fel bennem ennek kapcsán, hogy
hirtelen azt se tudom, hogyan rendszerezzem és írjam le őket. Szép dolog a
szabadság, mindenkinek ugyanannyi esélye van
olvasókat szerezni és nem kell több rostán átmennünk, hogy ezt elérjük.
Viszont így ugyanúgy kikerülnek a jobb és a rosszabb versek is, innentől pedig
csak a vegyes olvasók száma fogja meghatározni, hogy az instán megjelenő versek
mennyire jók vagy rosszabbak. Nem számít, hogy az az olvasó egy képzett
irodalmár vagy csak egy műkedvelő. A legtöbben pedig bizonyára szeretnénk némi
elismerést és ezt egy a szakmában jobban elfogadott.
Még ha több ezer követőnk is van Instagramon, akkor is sokat jelent, ha a
versünk valahol nyomtatásban megjelenik.
Nem hiszem, hogy az instaköltészet elfogadottságáért küzdeni
kéne. Akiknek az instaköltészet számít, azok ott vannak és elfogadták, részt
vesznek benne és élvezik az előnyeit. Akik kritikusak ezzel szemben, nekik egy
szűrő fog kelleni, ahol ki van válogatva az, ami jó. Akárhogy
gondolkozom, csak az jut eszembe, hogy az instaköltészetet úgy lehetne jobban
elfogadtatni, ha kiemeljük saját magából, más platformra helyezzük. Esetleg egy
verseskötet válogatást készíteni belőlük.
Magunkban rangsorolhatjuk az ágakat, de úgyis lesz mindig
egy másik csoport, aki az ellenkezőjét állítja. Más nézőpontokban más a
fontosabb. Szerintem ez egy tipikus Ötödik pecsétes szituáció lehet, amikor a
saját igazunkat látjuk a legokosabbnak, és mások is pont így vannak vele.
Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik
az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből
influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?
Szerintem elég Kemény Gabriellára gondolni, hogy lássuk
hogyan működik ez. Ő a nézettségét nem csak a szép és egyedi verseivel érte el,
hanem azzal a gondosan megszerkesztett képpel, amit Instagramon kialakított
magáról. Minden posztja szép a szemnek és a léleknek is, emellett pedig fontos
témák mellett szólal fel, és a napjaiban rendre megosztja a cikkeit és a
termékeket, amikhez hozzájárult. Hogyha nem is a hagyományos módon influenszer,
de befolyásolja a követőit a lehető legjobb irányba.
Egy instaköltőnek sok feladata lehet, amit saját maga
választ és tart szem előtt. A legtöbben talán csak elfogadást szeretnének,
illetve megosztani magukból néhány darabot. De talán a kultúra, az irodalom
testközelbe hozása, magunkba fogadása az igazi feladat, megmutatni, hogy
a költészet az nem csak egy távoli művészeti forma, amit irodalomórán
megtanulunk, hanem egy érzelmekkel és gondolatokkal teli dolog, amit mi is
létrehozhatunk. Lehet terápiás funkciója és az, amikor valami olyannal
találkozunk az instán, ami szinte tökéletesen visszaadja, ahogy mi érzünk vagy
éreztünk valaha, az ad egy olyan lendületet, ami bebizonyítja, hogy nem vagyunk
egyedül. Egy vers sokkal személyesebb, sokkal mélyebbről, titkosabb helyekről
jön belőlünk, ami olyan őszinte, amilyen egy sima beszélgetés nem lehet.
Mit gondolsz, manapság mennyire fontos az, hogy egy
költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?
Szerintem minden író és költő vágya, hogy az írásait
professzionálisan megszerkesztve, kinyomtatva foghassa a kezében és elképzelje,
hogy a kötete ott díszeleg sok-sok ház polcán. A fontos és az elegendő kérdése
itt eléggé szubjektív. Nehéz téma a verseskötet, mert régen az újságokon kívül
talán ez volt az egyetlen módja, hogy a művészeted hatékonyan, elismerten
terjeszd. De tényleg szükség lenne ma már erre, hogyha sokkal hatékonyabb módja
is van ennek? Ez inkább amolyan hagyomány, amit egyelőre nem tudunk és nem is
akarunk elengedni. Az elismerés egy újfajta formája a like-ok és követők után.
Nehéz a helyzet, mert hogyan tudnál rávenni egy kiadót, hogy kiadják a köteted?
Mennyi lehetőségünk van erre és mit kell megtenni érte? Illetve ér-e többet egy
magánkiadás, amiért fizettünk, mintha instán megosztanád a verseid?
Ha már szóba került a vizuális tartalom, a verseid illusztrációit te magad készíted, illetve már illusztráltál verseskötetet is. Mi a legnagyobb kihívás ebben a feladatban?
Ha megrendelésre dolgozom, akkor tud nehézséget okozni, hogy
a megrendelő igényeihez igazítsam a stílusom és az elképzeléseim. Ez cseppet
sem könnyű, de eddig szerencsém volt és 90%-ban mindig szabadkezet kaptam, ami
sokat segít. Hogyha nem tudok együttérezni egy adott vers mentalitásával, az
bonyolultabbá teszi az illusztráció elkészítését, persze így sem
megoldhatatlan. Illetve, ha a vers nem operál szóképekkel, akkor nehezebb
megragadni egy olyan elemet, amit vizualizálni tudok. Főleg, mivel szeretem a
nem túl konkrét képeket versekben és a hozzájuk tartozó illusztrációkban
egyaránt. Ezek hagynak teret az egyénnek, a saját gondolatoknak és érzéseknek.
Nagyon szeretek verseket illusztrálni, de sajnos nincs rá akkora kereslet, mint
ideális lenne.
Illetve még egy dologra kitérnék. Sokszor láttam már illusztrációkkal együtt posztolt verseket. Ezek a posztok az írás és a rajz együttesével lesznek teljes értékűek. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megkérjek minden írót megkérni, hogyha illusztrációkkal együtt posztolják a verseiket, akkor tiszteljék meg az alkotót annyival, hogy megjelölik alatta vagy egyáltalán nem használják fel a munkáját. A Pinteresten nagyon sok jó illusztrációt lehet találni, és sajnos az oda feltöltött képek alkotóinak a neve gyakran elveszik az információk sokaságában és újrafeltöltésekben, ennek ellenére törekednünk kell arra, hogy ez nekünk ne adjon zöld utat a rajzaik jelöletlen felhasználásában. A grafikusoknak nem csak az ideje van benne, de saját szellemi termékük, amit elég modortalan így eltulajdonítani. Jó ötlet lehet, hogy keressetek fel fiatal, kezdő grafikusokat, akik akár ingyen, egy kis promóért cserébe készítenek nektek egy-két illusztrációt.
Illetve még egy dologra kitérnék. Sokszor láttam már illusztrációkkal együtt posztolt verseket. Ezek a posztok az írás és a rajz együttesével lesznek teljes értékűek. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megkérjek minden írót megkérni, hogyha illusztrációkkal együtt posztolják a verseiket, akkor tiszteljék meg az alkotót annyival, hogy megjelölik alatta vagy egyáltalán nem használják fel a munkáját. A Pinteresten nagyon sok jó illusztrációt lehet találni, és sajnos az oda feltöltött képek alkotóinak a neve gyakran elveszik az információk sokaságában és újrafeltöltésekben, ennek ellenére törekednünk kell arra, hogy ez nekünk ne adjon zöld utat a rajzaik jelöletlen felhasználásában. A grafikusoknak nem csak az ideje van benne, de saját szellemi termékük, amit elég modortalan így eltulajdonítani. Jó ötlet lehet, hogy keressetek fel fiatal, kezdő grafikusokat, akik akár ingyen, egy kis promóért cserébe készítenek nektek egy-két illusztrációt.
Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?
Rengeteg tervem van! Már régóta tervben van egy különc
felnőtteknek szóló mesekönyv, az egyik regényem képregénybe való átültetésén is
gondolkozom, és szeretnék még sok verset írni és ebben fejlődni. A nagyobb
látottságon dolgozom, mind a rajzolással, mind az írással, hogy a jövőben ezt
pozitív dolgokra tudjam fordítani.
Az írással sosem voltak olyan határozott céljaim, mint a
grafikával. Szeretném az emberekkel megosztani a gondolataim, érzéseim,
látásmódom és reménykedni, hogy lesz, akinek tetszeni fog, érezni fognak,
miután elolvasták az egyik versem, megismernek valami új dolgot belőle vagy
magukra ismernek benne.
Hordható dizájnba szeretném átültetni néhány haikum és
idézetem a hosszabb verseimből. Régóta foglalkoztat ez a téma és ha másért nem
is, hát magamért megcsinálom.
0 Megjegyzések
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!