"Az írás nekem olyan, mint egy se vele, se nélküle kapcsolat" - interjú Kaprinyák Dórával

by É.Tóth Juditmájus 01, 20200 Comments
Kaprinyák Dórával úgy két éve beszéltem először. Akkor az első szárnypróbálgatásáról, az A teringettét, Budapest! című regényéről kérdeztem. Azóta a versírásba is mélyebben belekóstolt. Létrehozta a Pacta Sol nevű Instagram oldalt, ahol a saját grafikáival dísziti sorait, de a grafikusi oldalát is jobban kibontakoztatta, a projektjei mellett szívesen illusztrál verseket, versesköteteket is. Az Instaköltészet testközelből interjúsorozatban a költészethez való viszonyáról, az instaköltészetről, és a grafika és vers viszonyáról kérdeztem. 



 Az első interjúnk óta eltelt közel két év. Mi történt veled azóta?

Őszintén fogalmam sincs hogyan kéne válaszolnom erre a kérdésre. Rengeteg dolog történt velem, de hogy ne kalandozzak el a fő témától, az alkotásnál maradok. Az írás nekem olyan, mint egy se vele-se nélküle kapcsolat. Néha vannak hullámvölgyeink és akkor egy ideig eszembe sem jut, hogy foglalkozzak vele. Ebben a két évben többnyire egy ilyen völgyben voltam, habár ehhez hozzájárul az, hogy elsősorban a grafikára összpontosítottam. Lediplomáztam, igyekeztem munkát találni, és leginkább grafikus projectekkel foglalkozni, hogy fejlődhessek ezen a téren.

Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

A költészet és én kiskorom óta kéz a kézben járunk, és ezt kifejezetten a szüleimnek köszönhetem. Már a bilin ülve szavaltam az összes mondókát, amit akkoriban ismertem, apukámtól pedig sok verset hallhattam. Mindig nyitott volt irodalmi tematikájú beszélgetésekre, amiket kicsiként leginkább csak hallgattam, most már viszont leginkább én beszélek. Apukám Arany János balladákat a mai napig hiba nélkül szaval. Ez mindig sokat jelentett nekem és sohasem volt kérdés, hogy én szeretem-e a költészetet.

Ha jól emlékszem, az első versem általános iskolából hazajövet írtam. Sokszor voltam búvalbélelt és az érzelmeim kiadására ez volt az egyik legjobb mód a rajzolás mellett. Azóta ez kicsit átalakult bennem, és az illusztrációim már nem annyira érzelmi telítettségűek és sokkal másabb indokokból születnek, mint régen. Egyelőre nem tudom, hogy ez jobb-e így. Az tény, hogyha az ember tanulja a rajzolást, az átalakítja a vele való viszonyát.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Ez kicsit nehéz kérdés. Sok esetben próbálok elhatárolódni más művészektől, hiszen nehéz nem másokhoz hasonlítani magam, de aktívan dolgozom ezen. Az, hogy más ügyes, nem jelenti azt, hogy én béna vagyok (ezt a gondolatot az összes alkotónak tudom küldeni). Ráadásul rettegek, hogy tudtomon kívül fel fogom használni valaki más jól hangzó szókombinációit.

Inspirációt az emlékeim, érzéseim és gondolataim jelentenek nekem. Azt vettem észre, egy esemény, emlék versbe foglalása sokkal jobban kifejezhet egy hangulatot, érzelmet, mintha magát az érzést próbálnám körülírni.

Kedvenc költőimet a végtelenségig sorolhatnám. Hogy a klasszikusokat is említsem, muszáj Kosztolányit mondanom, aki évek óta kedves a szívemnek. Nagyon szeretem, ahogy a szavakkal bánik, hiába volt emiatt néha gúny tárgya. A gimis kötelezőket sem lehet kihagyni, Adyt, Petőfit és József Attilát.

Instán rengeteg modern költőt követek, de nehéz lenne tagadni, hogy van pár kedvencem. Főleg azok, akik egyedi képeket tudnak alkotni. Akit az Instagramnak hála találtam meg és egyszerűen minden posztja arany, az Nagy Hajnal Csilla. De mindenképpen meg kell említenem téged, Diana Sotot, elkolteneleket, szelcsendest, writersduckot és még sorolhatnám. (A kedvenc verseim instaköltőktől a profilomon a szívecskés fókuszban találhatjátok.)

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?

Nagyon sokan használják az Instagramot és sokan csak megszokásból pörgetik. Nagyon fontos, hogy az ember tudjon olyan képi tartalmat gyártani, ami megragadja mások figyelmét. Ez a nehezebb része, akármiről van szó, fotókról, rajzokról, szövegről. Sajnos a tartalom, amit készítünk, hiába jó önmagában, ha nem tudjuk, hogyan tálalni ezen a felületen, máris romlik a „virtuális értéke”. De ez fordítva is igaz lehet, például el lehet úgy adni egy rossz rajzot, hogy jól fotózzuk be. Illetve a hosszú, nehezebben emészthető szövegekhez az embereknek már nincs türelme és sokan egyből átugranak rajta. De ez nem csak az instára, hanem minden más platformra igaz.

Az előnye, hogy sok emberhez el lehet jutni, és ha okosan csináljuk, fel tudunk építeni egy közösséget magunk köré, megoszthatjuk másokkal azt, amivel szívesen foglalkozunk, és így kaphatunk egyszerű visszajelzést like-ok formájában. Csak szem előtt kell tartani, hogy ne ez határozzon meg minket.

Mivel az Instagram alapvetően a képeket preferálja, az azok alatti szöveg elenyészik és nagyon kevesen olvassák el azt, ami oda van írva. Hogyha valaki szöveges tartalmat szeretne itt megosztani, annak már nem csak írnia kell tudni, hanem látni és szerkeszteni is, hogy az írása jól nézzen ki és könnyen befogadható legyen. Aki ehhez nem ért, az könnyen indulhat hátránnyal.

Szerencsére kifejezetten negatív tapasztalataim még nincsenek. Néha látok csúnyán megszerkesztett verseket kirakva, de ilyenkor igyekszem segíteni. Ilyenkor kicsit félek, hogy az illető kötözködésnek veszi a kritikám, de szerencsére az eddigi esetekben mind megköszönték.


Az instaköltészet helye az irodalmi diskurzuban eléggé periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl. szép- szórakoztató irodalom vagy költészet- instaköltészet) rangsorolni, vagy szembeállítani egymással?

Teljesen érthető, hogy az irodalmárok miért tekintenek úgy az instaköltészetre, ahogy. Nincs kontrolljuk felette, és mindenki szinte azt tesz ki, amit akar. Olyan sok gondolat jött fel bennem ennek kapcsán, hogy hirtelen azt se tudom, hogyan rendszerezzem és írjam le őket. Szép dolog a szabadság, mindenkinek ugyanannyi esélye van olvasókat szerezni és nem kell több rostán átmennünk, hogy ezt elérjük. Viszont így ugyanúgy kikerülnek a jobb és a rosszabb versek is, innentől pedig csak a vegyes olvasók száma fogja meghatározni, hogy az instán megjelenő versek mennyire jók vagy rosszabbak. Nem számít, hogy az az olvasó egy képzett irodalmár vagy csak egy műkedvelő. A legtöbben pedig bizonyára szeretnénk némi elismerést és ezt egy a szakmában jobban elfogadott. Még ha több ezer követőnk is van Instagramon, akkor is sokat jelent, ha a versünk valahol nyomtatásban megjelenik.

Nem hiszem, hogy az instaköltészet elfogadottságáért küzdeni kéne. Akiknek az instaköltészet számít, azok ott vannak és elfogadták, részt vesznek benne és élvezik az előnyeit. Akik kritikusak ezzel szemben, nekik egy szűrő fog kelleni, ahol ki van válogatva az, ami jó. Akárhogy gondolkozom, csak az jut eszembe, hogy az instaköltészetet úgy lehetne jobban elfogadtatni, ha kiemeljük saját magából, más platformra helyezzük. Esetleg egy verseskötet válogatást készíteni belőlük.

Magunkban rangsorolhatjuk az ágakat, de úgyis lesz mindig egy másik csoport, aki az ellenkezőjét állítja. Más nézőpontokban más a fontosabb. Szerintem ez egy tipikus Ötödik pecsétes szituáció lehet, amikor a saját igazunkat látjuk a legokosabbnak, és mások is pont így vannak vele.

Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Szerintem elég Kemény Gabriellára gondolni, hogy lássuk hogyan működik ez. Ő a nézettségét nem csak a szép és egyedi verseivel érte el, hanem azzal a gondosan megszerkesztett képpel, amit Instagramon kialakított magáról. Minden posztja szép a szemnek és a léleknek is, emellett pedig fontos témák mellett szólal fel, és a napjaiban rendre megosztja a cikkeit és a termékeket, amikhez hozzájárult. Hogyha nem is a hagyományos módon influenszer, de befolyásolja a követőit a lehető legjobb irányba.

Egy instaköltőnek sok feladata lehet, amit saját maga választ és tart szem előtt. A legtöbben talán csak elfogadást szeretnének, illetve megosztani magukból néhány darabot. De talán a kultúra, az irodalom testközelbe hozása, magunkba fogadása az igazi feladat, megmutatni, hogy a költészet az nem csak egy távoli művészeti forma, amit irodalomórán megtanulunk, hanem egy érzelmekkel és gondolatokkal teli dolog, amit mi is létrehozhatunk. Lehet terápiás funkciója és az, amikor valami olyannal találkozunk az instán, ami szinte tökéletesen visszaadja, ahogy mi érzünk vagy éreztünk valaha, az ad egy olyan lendületet, ami bebizonyítja, hogy nem vagyunk egyedül. Egy vers sokkal személyesebb, sokkal mélyebbről, titkosabb helyekről jön belőlünk, ami olyan őszinte, amilyen egy sima beszélgetés nem lehet.

Mit gondolsz, manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?

Szerintem minden író és költő vágya, hogy az írásait professzionálisan megszerkesztve, kinyomtatva foghassa a kezében és elképzelje, hogy a kötete ott díszeleg sok-sok ház polcán. A fontos és az elegendő kérdése itt eléggé szubjektív. Nehéz téma a verseskötet, mert régen az újságokon kívül talán ez volt az egyetlen módja, hogy a művészeted hatékonyan, elismerten terjeszd. De tényleg szükség lenne ma már erre, hogyha sokkal hatékonyabb módja is van ennek? Ez inkább amolyan hagyomány, amit egyelőre nem tudunk és nem is akarunk elengedni. Az elismerés egy újfajta formája a like-ok és követők után. Nehéz a helyzet, mert hogyan tudnál rávenni egy kiadót, hogy kiadják a köteted? Mennyi lehetőségünk van erre és mit kell megtenni érte? Illetve ér-e többet egy magánkiadás, amiért fizettünk, mintha instán megosztanád a verseid?


Ha már szóba került a vizuális tartalom, a verseid illusztrációit te magad készíted, illetve már illusztráltál verseskötetet is. Mi a legnagyobb kihívás ebben a feladatban?

Ha megrendelésre dolgozom, akkor tud nehézséget okozni, hogy a megrendelő igényeihez igazítsam a stílusom és az elképzeléseim. Ez cseppet sem könnyű, de eddig szerencsém volt és 90%-ban mindig szabadkezet kaptam, ami sokat segít. Hogyha nem tudok együttérezni egy adott vers mentalitásával, az bonyolultabbá teszi az illusztráció elkészítését, persze így sem megoldhatatlan. Illetve, ha a vers nem operál szóképekkel, akkor nehezebb megragadni egy olyan elemet, amit vizualizálni tudok. Főleg, mivel szeretem a nem túl konkrét képeket versekben és a hozzájuk tartozó illusztrációkban egyaránt. Ezek hagynak teret az egyénnek, a saját gondolatoknak és érzéseknek. Nagyon szeretek verseket illusztrálni, de sajnos nincs rá akkora kereslet, mint ideális lenne.

 Illetve még egy dologra kitérnék. Sokszor láttam már illusztrációkkal együtt posztolt verseket. Ezek a posztok az írás és a rajz együttesével lesznek teljes értékűek. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megkérjek minden írót megkérni, hogyha illusztrációkkal együtt posztolják a verseiket, akkor tiszteljék meg az alkotót annyival, hogy megjelölik alatta vagy egyáltalán nem használják fel a munkáját. A Pinteresten nagyon sok jó illusztrációt lehet találni, és sajnos az oda feltöltött képek alkotóinak a neve gyakran elveszik az információk sokaságában és újrafeltöltésekben, ennek ellenére törekednünk kell arra, hogy ez nekünk ne adjon zöld utat a rajzaik jelöletlen felhasználásában. A grafikusoknak nem csak az ideje van benne, de saját szellemi termékük, amit elég modortalan így eltulajdonítani. Jó ötlet lehet, hogy keressetek fel fiatal, kezdő grafikusokat, akik akár ingyen, egy kis promóért cserébe készítenek nektek egy-két illusztrációt.

Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

Rengeteg tervem van! Már régóta tervben van egy különc felnőtteknek szóló mesekönyv, az egyik regényem képregénybe való átültetésén is gondolkozom, és szeretnék még sok verset írni és ebben fejlődni. A nagyobb látottságon dolgozom, mind a rajzolással, mind az írással, hogy a jövőben ezt pozitív dolgokra tudjam fordítani.

Az írással sosem voltak olyan határozott céljaim, mint a grafikával. Szeretném az emberekkel megosztani a gondolataim, érzéseim, látásmódom és reménykedni, hogy lesz, akinek tetszeni fog, érezni fognak, miután elolvasták az egyik versem, megismernek valami új dolgot belőle vagy magukra ismernek benne.

Hordható dizájnba szeretném átültetni néhány haikum és idézetem a hosszabb verseimből. Régóta foglalkoztat ez a téma és ha másért nem is, hát magamért megcsinálom.

Ha több verset olvasnál Dórától, kövesd a Pacta Sol oldalt Instagramon, ha pedig a grafikái érdekelnek, a kadoriart oldalon megtalálod!


Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon,  Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!



0 Megjegyzések

Szólj hozzá!

Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!