Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat  célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő ifjú tehetségek? Ezúttal Le Poète du Mal válaszol, akit a @le_poete_du_mal Instagram-oldalon találtok.



Mondj röviden pár szót magadról!

Egy 21 éves egyetemista srác vagyok, a szegedi bölcsészkaron tanulok, magyar szakon. Az identitásom szerves részét képezi az irodalom, illetve a különböző művészetek rajongása.

Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

A költészet érdekes, de nem kezdettől fogva érdekel. Persze szerettem a gyerekverseket és tanultam is őket, mert muszáj volt, ám különösebben nem vonzott. Őszintén szólva féltem tőle egészen középiskoláig. Féltem a versektől és unalmasnak tartottam őket. Gondolom nem kis köze van ehhez a csodálatos oktatási rendszerünknek. Általánosban nem jelentett mást a vers számomra, mint hosszú elemzéseket, tökéletesen érthetetlen magyarázatokat és régi nyelvet. Középiskola elején aztán a tökéletes semmilyenség volt az, amivel jellemezni tudtam volna akkor az irodalom iránti érdeklődésemet. Majd - olyan 11. évvége felé - mint a csap, amit kinyitottak elkezdett iszonyatosan érdekelni, a líra. Csak olvastam és olvastam a verseket. Tényleg az volt az élményem, mintha egy kapcsolót átállítottak volna 0-ról, 1-re. Az identitásom alapjává vált. József Attila költészete volt az ami az első nagy hullámot generálta, de neki Kosztolányi ágyazott meg. A kedvenc költőim mai napig ők ketten. Első versemet - napra pontosan tudom - 2015. október 15-én írtam. Azt gondoltam miért ne? Ha nekik ment akkor én is megpróbálkozok vele. Ez a ,,vers” egy érzelem-kilökődés volt, ami aztán a zsengéimre is igen jellemző volt.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?


Inspirációt mindig máshonnan veszek, nem tudom pontosan megmondani. Van, hogy séta közben, vagy zene hallgatás közben, vagy épp alvás közben jut eszembe egy téma vagy egy-egy sor. Ilyenkor álmomból fölkelek és leírom. Jobb esetben ez reggel van. A kedvenc költőimet már említettem József Attila és Kosztolányi Dezső személyében, de nagyon szeretem és fontosnak tartom Radnóti Miklós, Ady Endre, Arany János, Bereményi Géza, Nádasdy Ádám, Kemény István, Kemény Zsófi, Kemény Gabriella, Grecsó Krisztián és Simon Marci művészetét is. Dalszövegírók közül a már említett Bereményi Géza, illetve Bródy János, Kiss Tibi, Beck Zoli, Lovasi András, Laár András szövegeit. A kortársak közül Kemény Zsófit, Kemény Gabriellát, Simon Marcit követem az Instán.

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Eddig kiderült, hogy elég mindenevő vagyok, így majdnem mindenben meglátom a szépet, ha az jól van megírva. Lélekállapottól függ mit szeretek, vagy mihez van kedvem.



A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Le poète du Mal (@le_poete_du_mal) által megosztott bejegyzés,


Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

Írtam pár novellát, meg tárcát. Ki is dolgoztam egy karaktert. De még nagyon sokat kell dolgoznom rajta.

Az instaköltészet helye az irodalmi diskurzuban eléggé periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl. szép- szórakoztató irodalom vagy költészet- instaköltészet) rangsorolni, vagy szembeállítani egymással?

Mint mindenben itt is egyenlő szinten kellene kezelni az irodalmat és nem rangsorolni. Ezt a fajta szeparálást mindig is egy szar dolognak tartottam. Ami irodalom, az irodalom és kész. A szembeállítás és rangsorolás szerintem szintén hülyeség. Nem von le pl.: a vers értékéből az, hogy az Instán van-e vagy sem, ugyanakkor az sem ad hozzá egy vers értékéhez, ha kötetben, papíron van. A líra platformokon és formátumokon átívelő művészet.


Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?

Azt gondolom, hogy a közösségi médiának - mindegy, hogy Insta vagy Facebook - van egy nagy előnye. Mégpedig a szabad tartalomszolgáltatás. Az, hogy semmilyen szűrőn - gyakorlatilag - nem megy át a content, az egy hatalmas szabadság. Ám ez meg is alapozza a legnagyobb hátrányát, mégpedig azt, hogy ezáltal mindenki tartalmat akar szolgáltatni és mindenki tartalmat is szolgáltat. Ez, pedig a minőség-faktort elég erősen befolyásolja és legtöbbször a negatív irányba. Nem feltétlenül gondolom, hogy az Instára csak és kizárólag rossz versek kerülnek fel, mert nem igaz. Vannak nagyon jó, sőt kifejezetten zseniális Instaköltők, de nagyon sok rossz verset lehet látni, mert mindenki verset akar írni. Ami egyébként egy baromi király dolog. Mert ha mindenki költő akar lenni, akkor az azt jelzi, hogy van igény a költészetre. És tényleg van. A kiadók mostmár bátrabban adnak ki versesköteteket. Nem gondolnám azt, hogy lépéshátrányból indul, az ember, ha Instaköltő. Épp ellenkezőleg, valamiféle igazolást ad, az hogyha az ember egy kedvelt oldallal rendelkezik. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én még egy kis csíragyökér vagyok ezen a téren. Ennélfogva negatív tapasztalatom sincs.


Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Fontos, hogy helyén kezeljük a fogalmakat. Két fajta közösségi médiában működő tartalomszolgáltatás létezik. Vannak a kreátorok és az influenszerek. A kreátor érdemi tartalmat szolgáltat, hasznos teremtő munkát végez, vagy gyönyörködtet. Az influenszer pedig olyan vélemény nélküli véleményvezér, aki a követőtáborának vásárlási szokásait befolyásolja a posztjaival. Ebben az értelemben, ha csak nem verseskötetekkel influenszel, a költő nem influenszer, hanem kreátor. Az instaköltő feladata nem más mint, minden eddigi költőnek a világtörténelemben. Amelyet mindneki magának választ. Legalábbis én így látom.



A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Le poète du Mal (@le_poete_du_mal) által megosztott bejegyzés,


Szerinted manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?


A kötet is vizuális tartalom szerintem, de legalábbis hasonló feladatot lát el. A kötet szerintem nagyon is fontos, hiszen az összefoglalja és csatornába vezeti a költő gondolatait, majd neki vezeti az olvasónak. Ezen felül ad egy szerkezetet a vershalmaznak. Vagy nem. De én azokat szeretem, amiknek van szerkezete, vagy témája. Szeretem a koncepció-köteteket és a zenében is a koncepció-albumokat.


Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

Szálinger Balázs mondta egyszer egy irodalmi esten - ahol volt szerencsém részt venni - hogy az a legnagyobb problémájuk a fiataloknak, hogy senki nem mondja el hogyan kellene egyáltalán közeledni a kiadók felé. Hogy senki nem segít nekik. És én is így érzem. Úgy érzem, mintha nem akarnának a dinoszauruszok beengedni az elefántcsont-tornyukba. Hogy ez az egész rendszer kihalási alapú. Nyilván nincs így, de van egy ilyen érzésem és azt gondolom hogy sokan, akiket visszautasítottak a szerkesztők azok az instán keresnek menedéket. Valamint, ha egy költőnél - vagy akármilyen művésznél - a háttértörténet fontosabb, mint az érték amit teremt, hogyha nem a teljesítményéért népszerű, akkor az már régen rossz.


Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?



Ezt nem tudom megmondani. Én is kezdő vagyok.


Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?


A tervem az hogy csináljam, ezt az egészet, ameddig csinálhatom. Ez a hivatás az életem. Erre tettem fel mindenem. Az identitásomat, az elmúlt éveimet, a következő éveimet, ezért jelentkeztem magyar szakra, ezért jelentkeztem kreatív írás specializációra, ezért szánok időt erre. Tudom, hogy a túlspecializálódás veszélyes, mert nemigen van átjárás a szakmák közt. De talán ha ez az írás dolog nem úgy végződik ahogy elképzelem, akkor még mindig ott van a szerkesztőségi munka. Bár a legreálisabb, az ha a kettőt egyszerre csinálom, hiszen ennem is kell. A célom, hogy egy kis darabot hozzárakjak ennek a csodálatos magyar irodalomnak a folyamához. Az én darabomat.

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon! 





0 Megjegyzések